Nagy balhé van a textilpiacon. Európa liberalizálta a kínai textil (nadrág, ing, sportruha) behozatalát, erre elárasztotta az itteni piarcokat az olcsó kínai áruk – azaz kezdik kiszorítani az európai márkás termékeket. Most már nem is a feketén, hanem a normál piacon. A VW irgalmatlan mennyiségű pénzt nyom a kínai autógyártásba – több VW-t gyártanak ma már Kínában, mint Németországban – de Kína másokkal is kokettál, 2010-re jelen akar lenni a világ autópiacán. Ami nemcsak piacvesztést jelent, hanem gyárak becsukását, munkahelyek megszűnését, vagy munkabérek csökkenését, és a vezető pozíció megrendülését.

Hát ez új. Eddig a globális játékot Amerikából vezérelték, meg a fejlett országokból, aztán amit ott nyomattak az ment végig Kelet-Európán, Ázsián, tán még Japánon is. Most vigyázat, ma már látszik, hogy fordul a trend: Kína – már csak számszerű fölényénél fogva is – meg tudja fordítani ezt a globalizációs trendet: tíz év se kell hozzá, és Kína fogja diktálni, hogy mi legyen Európában (és kisebb, mértékben de Amerikában is…)

A globalizáció kritikusai (én is) eddig úgy beszéltünk erről a gőzhengerről, mint ami győzelmesen nyomul végig a világon, országokon, kormányokon és az van, amit a fejlettek (Amerika) akar. Mindenki (én is) azt hittük, ez a folyamat megfordíthatatlan. Haha, kiderült, hogy világgazdaság más kulcsra jár. Most már látszik, hogy ugyanaz a törvény (a globális tőke) visszafelé is képes működni: ha már a rongy-bizniszen túl a komputer- és autópiac eseményeit is Kína fogja diktálni, akkor elképzelhető a globalizációs gépezetet távol-kelet fogja (részben vagy egészében) irányítani. És nem egy másik politikai vagy gazdasági hatalom, hanem ugyanaz, amivel eddig a fejlettek vetették alá a világot. Most az eddig (még ma is) fejlődőnek számító Kína (holnap India) használja ugyanezt az eszközt (globális játékmodor) – csak jóval nagyobb tőkeerővel, jóval nagyobb dömping hatalommal, elsöprő számokkal.

Tőkeerő: eddig Nyugatról folyt a pénz (FDI, Foreign Direct Investment, kb. évi 400 milliárd dollár) Kínába. Meg is lett az eredménye. Olyan tempójú és főleg volumenű iparfejlődés robbant be Kínában, amire még nem volt példa. Ám ezzel a konkurenciateremtő aktussal globális tőke mozgatóinak sikerült saját torkukra tenni a kést.

Az a tiltakozási hullám, ami most a textilliberalizációt fogadja Európában és Amerikában mutatja, hogy erre nincs felkészülve az újkapitalizmus. És a meglepetéseknek még nincs vége.

alma blogja