Nincs aki, közbeszóljon – a piac dönt. De a gyerek-lélek nem piactér. Nem baj, nyomul. Látszatra semmiség, légót, vagy számítógépes játékot, cuccokat reklámoznak nekik. Csakhogy a gyerek nemcsak önálló fogyasztó – az is: zsebpénz!, ami – a középosztályban - statisztikák szerint öt év alatt háromszorosra nőtt. De ha nem elég a zsebpénz, a marketing szakértők tudják, hogy ha egy frankó drága lövöldözős játékot nyomatnak, akkor a kiskrapek addig nyaggat otthon, míg a szülők meg nem unják. Az iskolák ma még ellenállnak, de már szivárognak az egyelőre szolid reklámok a sulikba – és lehet tudni, hogy az amerikai példa hipp-hopp átugrik az óceánon, és az épület, folyosó, sőt a tananyag része lesz. Jobb iskolákban még kitiltják, kérdés: meddig lehet ellenállni? (Kis kiegészítő forrás jól jön az iskolának…)

De még ez sem az igazi. Ma már rájöttek arra, hogy a gyereket érdemes bevonni a felnőtteket megcélzó reklámokba: egyre több autóhirdetésben van gyerek („milyen édes ugye, -nekünk is ilyen kocsi kellene”) vagyis nem ő a célpublikum, hanem csali, amivel a nagyokat hálózzák be.

Pedig ma már van irodalma is a gyerekreklám káros hatásának. Csökkenti a gyerekek önbecsülését, rossz irányba tereli érdeklődését, leegyszerűsíti tudatvilágát. Már az is károsít, hogy a reklám-diktátumnak engedelmeskedve mindig újat, mindig mást kell kívánni, és mindig frusztrálódni kell, mert mindent nem lehet megkapni. Vagyis: a gondolkodás nélküli, kritikátlan fogyasztásra szocializál, - te csak ne latolgass, mi jobban tudjuk, mi kell neked. Még a tudattalan is be van kapcsolva a kampányba és a gyerek máris benne van a hálóban, ahonnan felnőttként se tud kikavarodni. Ki állítja meg? Fogyasztóvédelem? Gyermekvédelem? – Nincs gazda, nincs bátorság. Piac van. Pedig itt is be kellene tartani a KRESZ szabályokat. (Van ilyen? Mér nincs?)

alma blogja