Precedens nélküli hosszabbítás
Ha a döntéshozók esetleg elutasítják a paksi atomerőmű reaktorblokkjainak élettartam-hosszabbítását, a leállításra akkor is csak fokozatosan, 2012-ben, 2014-ben, 2016-ban és 2017-ben blokkonként kerülne sor, azaz van (lenne) még lehetőség a mérlegelésre, sőt akár Paks kiváltására is.
Ez azonban még a távoli jövő: most azt kell eldönteni, hogy környezetvédelmi és gazdaságossági szempontból indokolt, illetve lehetséges-e az erőművi blokkok élettartamának 20 éves meghosszabbítása. A kérdésről tavaly novemberben Pakson tájékozódott az Országgyűlés gazdasági bizottsága. Az erőmű vezetőinek ott elhangzott prezentációja kizárólag a gazdaságosságra vonatkozott, a környezetvédelmet csak annyiban érintette, hogy igyekezett bebizonyítani: ha Paks nem kap lehetőséget a túlélésre, az környezeti katasztrófát okoz (főként a szén-dioxid-kibocsátás miatt - egy Paksot pótló szénerőmű 66, egy gázerőmű 28 százalékkal növelné a szén-dioxid-termelést). A pénzügyi feltételekről azt tudhatták meg a honatyák, hogy a szükséges beruházások mintegy 172,5 milliárd forintba kerülnének, ám ugyanezt az erőművi kapacitást szén- vagy gáztüzelés esetén háromszor, négyszer drágábban lehet kiépíteni, és az üzemeltetés is 25-30 százalékkal drágább lenne.
A környezeti oldalt az erőmű megrendelésére tavaly elkészült előzetes környezeti tanulmány vizsgálta (jórészt ezen alapult egyébként a gazdasági bizottság számára készített prezentáció is). A nem nyilvános dokumentum megállapításait az engedélyezési eljárásban ügyfélként részt vevő Energia Klub lapunkhoz eljuttatott észrevételeiből ismerhetjük.
A zöldszervezet álláspontja szerint a tanulmány több ok miatt sem támasztja alá az üzemidő-hosszabbítás szükségességét. A villamosenergia-termelés egyéb alternatíváit valótlan adatok alapján elemzi (jellemző példa, hogy a számításokban az egyes erőműfajták beruházási költségeinek forrását nem adják meg, s az ott szereplő számok - mondjuk egy 2003-as OECD-tanulmánnyal összehasonlítva - teljesen irreálisak). A hatástanulmány a szóba jöhető alternatívákat egyenként vizsgálta, vagyis Paksot egy-egy nagyobb szén- vagy gázerőművel hasonlította össze, holott - a zöldek szerint - a gazdasági összehasonlítást többféle energiatermelési mód "elegyére" kell alapozni, beleértve az importot is (a jelenlegi importárak abszolút versenyképesek a paksi atomerőmű áraival).
Az Energia Klub elemzése kemény kritikával illeti az egyes alternatívák környezeti szempontú összehasonlítását is: itt a hatásvizsgálat egy olyan, 10 évvel korábbi adatsort használ, amelyet a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség készített, vagyis az adatok nem aktuálisak (időközben jelentősen csökkent a megújuló forrásokból származó áram előállítási ára), és nem független forrásból származnak.
A hatástanulmány semmilyen számítással nem igazolja azt az állítást, hogy a megújuló energiaforrások nem jelenthetnek alternatívát az atommal szemben. Az üzemidő-hosszabbítás szükségességét azzal indokolja, hogy ezáltal csökkenthető Magyarország energiaimport-függősége, azt viszont nem említi, hogy az uránt ugyanúgy importból szerzi be az ország. A dokumentum egyáltalán nem foglalkozik az elöregedő erőmű üzemzavarainak környezeti hatásaival.
Perger András, az Energia Klub szakértője szerint a hatástanulmány az üzemidő-hosszabbítás terén nem tud valódi nemzetközi referenciákra hivatkozni. Említ ugyan 23 amerikai reaktorblokkot, ahol már engedélyezték a hosszabbítást, ám ezek nem paksi típusú erőművek, és csak a jövőben (2012 és 2018-ban) jár le az élettartamuk, vagyis tapasztalatokról itt még nem lehet beszélni. Európában eddig két oroszországi atomerőműben adtak ki továbbműködési engedélyt, mindkét helyen csupán 5 esztendőre.
Kíváncsiak voltunk az Országos Atomenergia Hivatal nukleáris biztonsági igazgatóságának véleményére is: kérdéseinkre azt a választ kaptuk, hogy az Energia Klub felvetései nem érintik az OAH (az engedélyezés szakhatósági résztvevője) kompetenciáját.
