Kegyelem: csak keveseknek
A közelmúltban kegyelmet kért a csalás miatt jogerősen három év szabadságvesztésre ítélt Zalatnay Sarolta a köztársasági elnöktől. Az énekesnő védője a beadvány tartalmáról nem kívánt nyilatkozni, annyit azonban elmondott, hogy abban Zalatnay betegségére is hivatkoznak. Az elnök az utóbbi néhány évben a kérelmeknek alig két-három százalékát találta megalapozottnak.
Az alkotmány alapján az egyéni kegyelmezés jogát a köztársasági elnök gyakorolja. A büntetőeljárás kegyelem útján történő megszüntetését - vagyis az eljárási kegyelmet - a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, míg az ítélet meghozataláig az igazságügy-miniszter kezdeményezheti. Ugyancsak ez utóbbi hatáskörébe tartozik, hogy a még végre nem hajtott büntetés elengedésére vagy mérséklésére, illetőleg a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre előterjesztést tegyen. Kegyelmi kérelmet az ügy a terheltje, valamint hozzátartozója, illetve a védő is előterjeszthet. Amennyiben a büntetés végrehajtásának elengedését kérelmezik, célszerűen azokat a körülményeket kell ismertetni, amelyeket a bíróság az ítélet meghozatalakor nem vehetett figyelembe.
A hatályos jogszabályok előírják: az igazságügy-miniszter az indítvánnyal kapcsolatos álláspontját a jogerős bírói ítélet után bekövetkezett új, nyomós körülmények figyelembevételével alakítja ki. Ilyen lehet például az elítélt gyógyíthatatlan betegsége, közeli hozzátartozója súlyos egészségromlása, esetleg a családi körülményeiben bekövetkezett olyan változás, amely eltartásra szoruló rokona megélhetését fenyegeti. A miniszternek mindazonáltal azokat a kérelmeket is továbbítania kell, amelyekben maga nem lát indokoltnak méltányos elbánást. A döntés joga viszont a köztársasági elnöké, tehát nem köti őt a miniszteri előterjesztés, ám a kegyelmi határozat csak akkor lép érvénybe, ha azt az igazságügy-miniszter ellenjegyezte. Kivételesen ugyan, de már előfordult, hogy a szakminiszter a kegyelem gyakorlását nem javasolta, és amikor a köztársasági elnök mégis elengedte a kérelmező hátralevő büntetését, a miniszter az elnöki döntést megvétózta. Ez történt például 1998 végén, amikor Kunos Péter bankárnak Göncz Árpád kegyelmet adott, Dávid Ibolya azonban a határozat ellenjegyzését megtagadta, így a volt bankár a börtönben maradt.
Az igazságügyi tárca adatai szerint a legtöbben - a kegyelemért folyamodók legalább kétharmada e körbe tartozik - a börtönbüntetés hátralevő részének elengedését kérelmezik, és a legtöbben a családi, illetve a szociális körülményeikben bekövetkezett változásokra hivatkoznak. Ugyancsak gyakori érv a bűncselekmény elkövetése óta eltelt hosszú idő, emellett indítványukat viszonylag sokan indokolják azzal, hogy ártatlanul ítélték el őket, vagy a kiszabott büntetés aránytalanul súlyos. Az ügyek körülbelül 15-20 százalékában pedig valamilyen súlyos betegségre utalnak; az esetek nagyobb hányadában az elítélt, kisebb részben valamely közeli hozzátartozó egészségi állapotában beállt kedvezőtlen változás miatt szeretne a kérelmező szabadulni.
A statisztikai adatokból nem derül ki, hogy az igazságügyi tárca a kegyelmi kérelmeket milyen arányban támogatta, a köztársasági elnöknek pedig a döntést nem kell indokolnia. Ezért csak annyit sikerült megtudnunk, hogy a kérelmek döntő többségét elutasítják. Például 2002-ben az elnök 1150 végrehajtási kegyelem ügyében döntött, és az elítélt csupán 24 esetben került szabadlábra. A következő évben valamelyest kedvezőbb volt az arány: 1223 kérelmező közül 36 szabadult.
