Jóllehet a befektetési politikát érintő kritikát is vitatnám, a fő kérdés azonban szerintem az, elérték-e már a magyarországi egyéni tőkepiaci ismeretek azt a szintet, amelynél általánosan kockára tehető az idős kor biztonsága. A tőzsdei befektetésekben ugyanis ott a veszteség lehetősége is. Kérdés, hogy egy tömeges bukás esetén nem jelenik-e meg bizonyos szociális ellátási igény az állammal szemben? Amúgy elvben már ma is lehetőségük van az önkéntes nyugdíjpénztári tagoknak a választható portfoliós rendszer keretében a - tőzsde elnöke által ajánlott - magasabb részvényhányadot tartalmazó portfóliószerkezetet választani.

A tapasztalatok szerint azonban, ott ahol ezt a lehetőséget a nyugdíjpénztár megteremti, a tagság minimális része választ magasabb kockázatot tartalmazó portfóliócsoportot.

Ha az állam mindenképp ösztönözni kívánja a tőzsdei befektetéseket, az eddigiektől eltérő (további) kedvezmények felajánlásával is a nyugdíjpénztári befektetéseket nyugdíjazásig a pénztári szférában lehetne tartani. Amúgy nekem is van javaslatom a tőkepiac fellendítésére. Például: ne csak az államnál keresse a BÉT a támogatás lehetőségét, hanem adjon díjkedvezményt a díjaiból a BÉT és a KELER a nyugdíjjal kapcsolatos befektetések esetén. Azt is célszerű lenne megvizsgálniuk, hogy miért bonyolódik az állampapír-kereskedelem alapvetően a tőzsdén kívül.

Az én tippem erre az: mert így gyorsabb és olcsóbb.

Lehoczky László,

az MKB Nyugdíjpénztár
ügyvezetője