Az SZDSZ frakciója is áldását adta az alkotmány megváltoztatására, bár nem hozott a képviselőire nézve kötelező döntést. Ez azt jelenti, hogy néhány SZDSZ-es nemmel fog voksolni a két hét múlva esedékes szavazáson, amelynek tétje az: az Alkotmánybíróság elé kerülhet-e az állambiztonsági múltat a nem közszereplők esetében is nyilvánossá tévő koalíciós csomag. Az MSZP és az SZDSZ megállapodása erre az egyetlen pontra - tehát az alkotmány kiegészítésére - nem terjedt ki. Abban a pártok többsége és a jogászok is megosztottak, hogy a nem közszereplők múltjára vonatkozó adatok közérdekűnek minősíthetők-e, s ha igen, milyen törvényi felhatalmazással.

A kétharmados parlamenti kényszer miatt tulajdonképpen mindegy is, hogyan szavaznak a liberálisok: a javaslat sorsa a Fideszen múlik. Mozgásterének növekedésével persze az ellenzéki frakció is tisztában van. Feltehető, hogy nem véletlenül kért és kapott egy hetet végleges álláspontjának kialakítására (emiatt késik a szavazás). Az MSZP közben igyekszik különféle gesztusokkal a Fidesz kedvében járni, bár ezt azért nem viszi túlzásba: tárgyalni nem tárgyalnak, és bár a Fidesz saját nyilvánosságjavaslatához benyújtott, szintén fideszes módosító indítványt az MSZP támogatta, magát a törvényjavaslatot le fogja szavazni.

A taktikázás tehát folytatódik. Ennek legújabb megnyilvánulásaként tegnap sajtótájékoztatót tartott az MSZP-s Burány Sándor, aki arra kérte az országgyűlési képviselőket: ha az állambiztonsági szaklevéltár nyilatkozatot kér tőlük, vallják magukat közszereplőnek, ahogy ő is tette. (Az origo.hu mind a 386 képviselő múltjáról kért adatokat a szaklevéltártól. Emiatt szólította fel nyilatkozattételre a levéltár Burányt is.) Azt illetően, hogy miért állt elő mindezzel két héttel a szavazás előtt, Burány nem engedett teret a találgatásoknak. Mint mondta, "ha már elfogadták volna az új ügynöktörvényt, nem kellene nyilatkozni".

Megint egy lista

A hvg.hu felállította a legújabb rekordot ügynökügyben: újabb, ezúttal ezerfős listát tett közzé. Laptársunk korábban már közölte a BM III/III-as csoportfőnöksége tisztjeinek és főtisztjeinek több mint kétszázas, az 1989-es állapot szerinti névsorát. Most viszont visszamentek egészen 1956-ig. Minthogy a III/III-ason kívül két másik csoportfőnökség, a III/I-es (hírszerzés) és a III/II-es (kémelhárítás) is érintett volt a "belső reakció elleni ügyekben", a tisztek listáján szerepelnek erre vonatkozó adatok is. A szerzők viszont hangsúlyozzák azt: "tényleges" kémelhárító vagy hírszerző tevékenységre vonatkozó adatokat nem közöltek. Ezt a törvény nem is teszi lehetővé, bár a jogszabályok nem tartalmazzák a "tényleges" kifejezést sem. A szerzők azt is leszögezik, hogy kizárólag már megjelent publikációkból dolgoztak. A tisztesség kedvéért: a rekordot a Political Capital (PC) politikai szakértői intézet állította fel, hiszen 1300 körüli ügynök, tartó és megrendelő nevét gyűjtötte össze. Csakhogy ez a lista sehol nem jelent meg. Egyrészt azért nem, mert élénk vitát okozott a forrásanyagokban megjelent adatok megszerzésének jogszerűsége (az adatvédelmi biztos például emiatt bedarálta e gyűjtést). Másrészt a PC a politikusokra kívánt nyomást gyakorolni akciójával annak érdekében, hogy alkossanak valódi nyilvánosságot garantáló törvényt. Miután ezen a téren "kedvező fejleményeket" tapasztaltak, "nem akartak bekavarni". (Ny. M.)