Névjegy nélkül a miniszterelnöknél
Gyurcsány Ferenc ültében előrehajolt, hogy jobban hallja a fiatalembert, aki meglehetősen tiszteletlen modorban éppen egy - állítása szerint -, a jelenleginél több sikert hozó kommunikációstratégiát vázolt. Gyurcsánynak tetszett az ötlet.
Az ELTE Jogi Karán pár hete rendezett politológus teadélutánt követően a miniszterelnök sörözni invitálta hallgatóságát a Károlyi étterembe. A piros pólós, edzőcipős, kopaszra nyírt, szemüveges arc utolsóként szólalt meg: kezében egy rozskiflivel gesztikulálva flegmatikus modorban olvasott be "Ferinek" az aznapi szerepléséért. Gyurcsány kérdésre nyitotta volna száját, de a srác megrázta a kiflijét, mondta a magáét, majd egyszer csak hátradőlt a székén, és a földre rakott poharáért nyúlt. A maga részéről ennyi volt.
A "sörözés" befejeztével a miniszterelnök odaült a piros pólós srác mellé. Senki sem hallotta, miről beszélnek. Amikor a fiatalember hátizsákjával a vállán kifelé indult az étteremből, Gyurcsány utánakiáltott:
- Hívjál fel holnap!
Az ajtóban megállítottam a piros pólóst, és elkértem a névjegyét. Nem volt neki, a füzetembe írta be a nevét: Pollacsek Robert, ékezet nélkül. Interjúra hívtam.
Pollacsek Robertről a fene se gondolná, hogy 37 éves: legalább tíz évvel fiatalabbnak látszik. A beszélgetésünk első perceiben megtudtam: szeret titkolózni, "off the record" (jegyzeten és hangfelvételen kívül) viszont megered a nyelve.
Annyit leírhattam, hogy 1987-ben, a Külker elsőéveseként búcsút intett az országnak, gyógyszerész édesanyjának, és elindult világgá. - Ausztriába mentem, hogy onnan továbbutazhassak az Egyesült Államokba, és ott gyorsan nagy karriert csináljak. A határon simán átvonatoztam, de Ausztriában egy gyűjtőtáborban landoltam - meséli a kezdeteket. - Karantén jellegű szálláson laktam, és egy építkezésen dolgoztam, gyakorlatilag étlen-szomjan. A politikai menekültstátust az osztrák kormány rendszerint nem adta meg. A tábor lakóinak többsége a célországnál nyújtott be kérvényt, de az elbírálásig Ausztriában kellett végigszenvedni a meglehetősen nyomasztó közeget.
Robert a táborban szabad perceit azzal töltötte, hogy a rendszerváltás előtti közép-európai politikai-gazdasági állapotokról dolgozatokat körmölt angolul, s írásait különféle amerikai egyetemekre küldte el egy levél kíséretében, amelyben kérte, segítsék elő a bevándorlását. "Tanulmányait" mindenhol érdekesnek találták, de az osztrák bevándorlási politikába nem kívántak beleszólni. A Johns Hopkins Egyetemtől végül megérkezett a várt válasz. - Megjelentem az amerikai nagykövetségen, szakadtan és büdösen - emlékszik Robert -, és előadtam a konzulnőnek, hogy összehasonlító közgazdaságtannal szeretnék foglalkozni, ami annyira megdöbbentette, hogy bevitt a nagykövethez. Úgy döntöttek, megpróbálnak kivenni az osztrák joghatóság alól. Elindult a papírmunka, de akkor jött a hír: megkaptam az osztrák politikai menekültstátust. Még mindig Amerika volt az álmom, de Ausztriában pár hónap alatt olyan jól alakult a sorsom, hogy a kényelem győzött a kalandvágy fölött. A salzburgi egyetem nemzetközi jogi tanszékén kaptam asszisztensi munkát, aztán beiratkoztam a nemzetközi jogi szakra.
Harmadéves volt, amikor fődíjat nyert egy tanulmányával az Európa Tanács egyik kongresszusán. Az osztrák állampolgársági törvény szerint, ha valaki a kultúra, a tudomány vagy a sport területén különleges teljesítményt nyújt, soron kívül honosítható. Így lett Pollacsek Robert osztrák állampolgár.
Pár hét múlva már vonatozott hazafelé. Négy éve nem járt az időközben rendszert váltott Magyarországon. Úgy döntött, nem marad Budapesten. Befejezte salzburgi tanulmányait, majd Amerikába indult: Phoenixben közgazdasági másoddiplomát szerzett, majd jelentkezett az igen rangos Johns Hopkins Eegyetemre, ahol tárt karokkal fogadták. Robert kormányzatikommunikáció-stratégiát tanult egy évig, miközben dolgozott a "szovjet tanulmányok tanszékén".
1994-ben jött haza, és Magyarország uniós csatlakozásáig európai intézményeknek írt tanulmányokat a magyar belpolitikáról és az elektronikus médiáról. Írásait jelenleg osztrák, német és amerikai kutatóintézetek és egyetemek veszik meg.
A hátizsákjába nyúl, elővesz két könyvet. Az egyik egy több száz oldalas szakdolgozathoz hasonló mű németül - azt mondja, Salzburgban írta a magyarországi rendszerváltásról, benne saját interjúk, például Antall Józseffel, Pozsgay Imrével, Orbán Viktorral. A másik egy 2003-ban Médianacionalizmus, kisebbségek és EU-integráció címmel megjelent kötet, amelyben a neve alatt szerepel egy Irak és az EU viszonyáról szóló publikáció. - Ez az egyetlen magyarul írt tanulmányom - kommentál, amíg átlapozom az esszét.
- Kínos, de még mindig nem tudom, kicsoda is Pollacsek Robert - jegyzem meg, remélve, hogy a múltján kívül mást is mond magáról. De leráz: - Azt megírhatja, hogy egy idealista, világmegváltó típusú srác vagyok. Star Wars- és Gyűrűk Ura-rajongó, és nekem van Magyarországon talán a legnagyobb plüssmalacgyűjteményem.
- A Károlyi étteremben kritizálta a magyar miniszterelnök kommunikációját, és példaként az amerikai rendszert emlegette. Miért az Egyesült Államok az etalon?
- Nemcsak Amerikában, Nyugat-Európában is úgy alakult az elmúlt tizenkét év alatt, hogy a választásokon nem pártokra, hanem miniszterelnök-jelöltekre, egyéni szimpátia alapján szavaznak az emberek. Az ottani vezető politikusok a direkt konfrontációs stílust választják, főleg a kampányok idején: sorozatos nyilvános párbeszédeken mérkőznek meg egymással. Amit a Károlyiban mondtam, építő kritikának szántam. Szerintem Gyurcsány Ferenc a rendszerváltás óta a nemzeti-keresztény erőtéren kívül az első magyar politikai egyéniség, aki olyan retorikai képességekkel rendelkezik, amivel ma nyerni lehet a választásokon.
- Végül felhívta másnap a kormányfőt? - kérdezem, mert sejtéseim szerint Pollacsek Robert és Gyurcsány Ferenc már többre jutottak a bemutatkozásnál.
- Na, akkor most kapcsolja ki megint a diktafont - adja ki ismét az utasítást...
László Boglár, a miniszterelnök szóvivője kérdésemre a következőket közölte: Gyurcsány Ferenc megerősíti, hogy az ELTE-n tartott előadása után néhány nappal Pollacsek Roberttel négyszemközti megbeszélést tartott. Azt azonban, hogy tervez-e a miniszterelnök valamiféle együttműködést a fiatalemberrel, esetleg tanácsadóként számít-e rá, a szóvivő sem megcáfolni, sem megerősíteni nem kívánta.
