A rendszerváltozás éveiben ugrásszerűen nőtt a gyilkosságok száma: az addigi évi száz-egynéhányról kétszáz fölé emelkedett, s elérte a 300-at is, majd néhány év alatt gyors ütemben csökkenni kezdett. Korinek László kriminológus, egyetemi tanár a nagy társadalmi változások majdhogynem természetes velejárójának tekinti a bűnözés növekedését.

- A gazdasági-társadalmi viszonyok földindulásszerű átalakulása kiszámíthatatlan feszültségeket gerjeszt, alapjaiban változtatja meg az emberek élethelyzetét és lehetőségeit, kiélez és elmélyít régi konfliktusokat, s újakat teremt - fogalmaz Korinek.

A rendszerváltozás után, ahogy például a háborús időszakokat vagy természeti katasztrófákat követő "átmeneti" időszakban is, az összes bűncselekményfajtánál nőtt az ismertté vált esetek száma. Hosszabb-rövidebb idő elteltével azonban normalizálódik a helyzet, s ha a bűnözés nem áll is vissza a korábbi szinte, a növekedés mérséklődik - esetleg az esetek száma is.

Kovács Lajos ezredes, a Nemzeti Nyomozó Iroda életvédelmi osztályának vezetője a Belügyi Szemle című folyóiratban egyebek között azt írja: a rendszerváltozás óta évente átlagosan húsz-harminc gyilkosság maradt felderítetlenül. S ez a szám nem tartalmazza azokat a "gyanús eltűnési ügyeket", amelyekben a körülmények arra utalnak, hogy az eltűnt személy bűncselekmény áldozatává vált. Holttest vagy gyilkosságra utaló más kézzelfogható bizonyíték nélkül a rendőrség ugyanis el sem rendeli a nyomozást. Az egykoron a Balaton királyaként emlegetett Szlávy Bulcsút is évekig eltűnt személyként tartották nyilván, holott a rendőrség számára is nyilvánvaló volt, hogy Szlávy "csak úgy" nem tűnhetett el. A kérdés az volt: számos ellensége és üzleti riválisa közül kivel került végzetes konfliktusba.

Noha a gyilkosságok felderítése, a gyilkosok elfogása még ma is presztízskérdés a rendőrség számára, napjainkban 400-600 gyilkos jár köztünk háborítatlanul. Pedig az emberölések - különösen a brutális kegyetlenséggel és a gyermekek, fiatalkorúak sérelmére elkövetett esetek - felderítését mindig a lehető legnagyobb létszámmal és a legjobb technikával kezdik meg, és az ügyek jelentős hányadát forró nyomon meg is oldják. Igaz, a gyors siker sok esetben annak köszönhető, hogy Magyarországon az emberölések fele, olykor kétharmada "háztartási gyilkosság". Ebbe a kategóriába sorolják a rendőrök azokat az emberöléseket, amikor a házastársak torzsalkodása, ivócimborák öszszetűzése ér tragikus véget, és sokszor csak a véletlenen múlik, hogy ki lesz a gyilkos és ki az áldozat. Az alvilági leszámolások, a hivatásos gyilkosokkal végrehajtatott kivégzések felderítése lényegesen nehezebb, az elmúlt években ebben volt a legkevésbé eredményes a rendőrség. A 90-es évek közepén lezajlott robbantásos és leszámolásos ügyek többségét mindmáig nem sikerült megoldaniuk. Kovács Lajos tanulmányában azt írja: az idő múlásával csökken a társadalmi nyomás és a rendőri vezetők érdeklődése az egyes ügyek iránt. Néhány héttel, hónappal a gyilkosság után már jószerével csak egy nyomozó, mégpedig az ügy előadója keresi a gyilkost. A rendőrségnek más ügyek válnak fontossá, azok megoldására koncentrálja erőit.

Kovács ezredest a "döglött ügyek" osztályvezetőjeként ismeri a közvélemény. Az elmúlt években kis létszámú egységével olyan felderítetlen bűntényeket oldott meg, mint a csaknem tizenöt éve elrabolt Farkas Helga esete, vagy az olajtanúként elhíresült Nógrádi Zsolt édesapjának eltűnése - róla később kiderült, hogy gyilkosság áldozata lett -, vagy a Szlávy-gyilkosság. Kovács szerint nem törvényszerű, hogy az idő múlása csökkenti a nyomozás sikeres befejezésének esélyét. Idővel ugyanis megváltozik az egykori bűn- és házastársak viszonya, érdekeltsége. Olykor a jogszabályok változása kínál új lehetőségeket a nyomozóknak; a vádalku és az információvásárlás lehetősége számtalan ügy megoldását segítette - bár az, hogy melyekét, államtitok.

A technológia fejlődése, például a DNS-vizsgálat széles körű alkalmazása is javította a nyomozók esélyeit. Ennek ellenére Kovács szerint a legtöbb megyei főkapitányságon a létszámhiány, a leterheltség és olykor az érdektelenség miatt csak azokban az esetekben veszik elő a döglött ügyek aktáit, amikor olyan új bizonyítékok merülnek fel, amelyek mellett már semmiképpen nem mehetnek el. A magyar rendőrség szervezete jelenleg alkalmatlan az utólagos felderítésre: ha egy gyilkost nem fognak el a bűntény elkövetésétől számított fél éven belül, jó esélye van, hogy megússza a felelősségre vonást.