A komédia vége

Egy ideje már a gödör sem volt a régi Kolozsvárott. A történelmi múlt iránt érzéketlen járókelők pillepalackot, szalvétát és almacsutkákat dobáltak bele, a másikat, a keleti oldalon lévőt pedig felverte az irredenta fű és a sovén pitypang. Pedig valamikor egy egész korszakot jellemzett (nevezzük most így, kissé nagyképűen az elmúlt tizenegy évet), egy egész korszak hangulatát befolyásolta és teremtette meg. Gheorghe Funar a régészeti ásatások megkezdésével a dák-római kontinuitás elméletéhez kívánt újabb bizonyítékokat előkaparni, ám mindenki tudta, hogy akciójával inkább a főtéri Mátyás-szobrot kívánja aláásni, kisebbíteni. A történelem pedig, mint tudjuk, mindig is kézhez áll, könnyen kezelhető: a nyugati gödör mélyén a kikapart kövekből példás rendszeretettel húzták fel a régi falak vélt alapjait, vagy egészen pontosan: az új falak régi alapjait. A keletinél még ez sem ment, talán nem volt elég nyersanyag vagy fantázia, így ott a puszta enyészetet vették körül szép, kovácsoltvas kerítéssel.

Ennek a korszaknak immár vége. A demokrata párti Emil Boc a kis lépések politikájával előbb a mindenhová kitűzött lobogókat kezdte ritkítani, majd eltüntette a nemzetiszínű kukákat, nekifogott a háromszínű padok lecserélésének, s most sorra került a régi városvezetés szimbólumaként tovább élő gödör is. Óvatos becslések szerint a város fejlődése visszaállítható arra a pályára, amelyről a kilencvenes évek közepén letért. Felépülhet a sokáig ellenzett Pólus Center, s visszatérnek a politikai okokból elmaradt befektetők is. Mindezek ellenére sokat köszönhetünk Funarnak. Hiszen ő süllyesztette (vagy emelte?) a nevetségesség szintjére a rendszerváltás után erőre kapott nacionalizmust. A tragédia így szelídült komédiává. Megtanultunk nevetni az ostoba arrogancián, kinevetni az éj leple alatt emelkedő szobrokat, a történelemhamisítás megannyi gegjét. Nevettünk azon, ami úgymond az életünkre tört. Nevettünk, mert másként nem lehetett. De akit kinevetnek, már csak feleannyira veszélyes, ráadásul a karban tartott humorérzék erősíti az immunrendszert, cinkosságot és közösséget teremt. A jelenlegi nacionalizmus jóval ravaszabb, s mindent elkövet, hogy eurokonform lehessen. Egy kis kozmetika ott, egy kis púder itt. Vadim Tudor filoszemita rohamai után a párt nevet változtatott (Nagy-Románia Néppárt), majd megszerezte a magyar-román parlamenti baráti társaság elnöki tisztét. Úgy tűnik, immár semmi sem állhatja útját a magyarbarátságnak, a konstruktív kapcsolatteremtésnek.

A gödröknek tehát még lesz, lehet egy-két szava. A hét végén még csak az amúgy is elhanyagolt keleti lelőhelyet tömték be, a puccosabb nyugati őszszel következne. A kolozsvári Erdélyi Történelmi Múzeum, amely eddig foggal-körömmel védte a kiásott múltat, szeptember 30-ig kapott haladékot a kutatások befejezésére. Ezután a szakértői jelentések alapján elméletileg újabb lakossági fórum döntene a betömésről vagy az ásatások folytatásáról. A múlt így még mindig nyitott kérdés marad. Bármikor elkezdődhet, bármikor lezárulhat. Bár esélye igazából mégiscsak Kolozsvárnak van. Hiába hivatkozik Funar szenátor a gödrök védelmében a budapesti, kölni, frankfurti turistalátványosságokra, most inkább a színtelenebb, szürkébb, de józanabb Kolozsvárnak kedvez a légkör. S ha ezen nevetni már nem is, de mosolyogni mégiscsak lehet.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.