Leánygyermekeket nevelő szülőként őszinte megrendüléssel értesültem a legújabb magyarországi brutális gyermekgyilkosságról. A szülők fájdalmát felbecsülni sem lehet, a kívülálló pedig értetlenül áll a tragédia előtt. Valóban elkerülhetetlenek volnának ezek a rendre megismétlődő, közfelháborodást kiváltó bűncselekmények?

Háromszáz méter. Négypercnyi gyalogút. Mennyi veszély leselkedik ma egy gyerekre ekkora távon? A válasz talán meglepő: éppen annyi, amennyit a társadalom eltűr. Nem több, de nem is kevesebb. Háromszáz méter? Itt sokkal többről van szó.

A rendszerváltás óta eltelt 15 év Magyarország történetében gyakorlatilag azonos a köz- és jogbiztonság totális csődjével. A váratlanul elnyert szabadságot egy nem elhanyagolható kisebbség a szabadossággal, a "nekem mindent szabad" szemléletével azonosítja. Gazdasági téren álmodni sem mertünk olyan eredményeket, amilyenekkel a bűnözőink lekörözték a szabad világot. A rendszerváltás árnyékában gomba módra szaporodtak a bűnszövetkezetek, és vívták meg szó szerint vérre menő csatáikat. Robbantások, utcai lövöldözések, leszámolások: a hajdan csak akciófilmekből ismert jelenetek valósággá váltak. Eközben a kívülálló számára átláthatatlanul szövevényes ügyekben évek múltával a legfőbb bírói fórum formai vagy ténymegállapítási hibákra hivatkozva új eljárásra utasítja az első fokot. A társadalom, a csendes többség pedig csak némán tűr. Ha valaki néhanapján mégis felemeli szavát, elégedetlenségének ad hangot, és az igazságszolgáltatást merészeli bírálni, akkor a saját kiválóságában - és szinte csak abban - feltétel nélküli meggyőződéssel hívő, társadalmunkban szinte önálló kasztként létező bírói kar a bírói függetlenség álorcája mögül, a bírói pulpitusról oktatja ki a lenézett, laikus elégedetlenkedőt.

Hazánkban a legsúlyosabb bűnügyekben is példátlanul enyhe ítéletek születnek, példátlanul hosszú idő alatt. A súlyos, közfelháborodást kiváltó ügyekben pedig rendre bebizonyosodik, hogy az elkövető korábban már állt hasonló ügyben a bíróság előtt.

A híradások szerint a feltételezett tettes alig két évvel ezelőtt szabadult a börtönből. Kétrendbeli erőszakos közösülés, továbbá aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértése miatt a magyar bíróság példás ítélettel sújtotta: 1 év 6 hónapos szabadságvesztésre ítélték, de jó magatartása miatt kedvezménnyel szabadult. Nem molesztál nőket? Hol? A Csillagban? Vajon mire gondol most a méltányos ítéletet hirdető vagy a szabadlábra helyezésében intézkedő bíró?