A kocsi pl. nemcsak közlekedési eszköz, hanem játékszer is, igaz senki sem merne egy SAAB-ot lejátékszerezni. És ha már benne, akkor ott is el lehet játszani ezzel-azzal, - zenefal, italbár, tudod jól, mire gondolok, egyégként ne nyúlj hozzá! De játszunk a kütyükkel: az ilyen-olyan palmtoppal, ("a tied mit tud? Az enyém lehívja a legújabb filmeket, ha akarom...").  Magasabb kategória - ahol a játszás-igény nem ennyire átlátszó - az óra-mánia. Ami most hirtelen megnőtt. Volt már persze ez is, (pl. nagy szürrealista tam-tam volt az egyetlen mutatós körül: gazdagéknál nem számítanak a percek. Azóta kisült, hogy mégis csak számítanak és jött a Rolex Oyster: 25ezer dollárért).

Most azonban komolyban megy a játék. Az FT megjegyzi, hogy ennek társas életbeli szerepe is van, az ember nem viheti el egy tárgyalásra házát, kocsiját, de az inge alól kivillanó óra-ritkaság ékes beszéd. Legalábbis azt hiheti róla, aki 40ezer fontot leperkál egy TAG Heuerért. Ha már nem a pontos idő a lényeg, (mondjuk: Hold óra, - de az már közhely), a balhé kedvéért mindenféle talányos elrendezést találsz a számlapon, itt ott gyémánt berakást, az egyiken valami térkép-féle látszik, (de nem térkép, csak eltart egy ideig, amíg rájössz); a mutatók (van vagy hat darab) össze-vissza vannak elszórva a lapon, de fogalmam sincs mit mutatnak, az egészet inkább nézegetni kell, mint rápillantani.

Persze bünti is jár az ilyen mániával. A spéci üzletben mesélik, hogy a kundsaftok vissza-visszajárnak megkérdezni, mit is kell rajta nézni, hogy megtudják, hány óra van. Néha ugyanis az is kell.

Csak azt nem értem, mér szívjuk a fogunkat, ha a gyereknek valami marha ötlete van karácsonyra.