Egyre több kínai él Magyarországon. Milyen kép alakult ki bennünk róluk? És mit gondolnak ők rólunk?
Ki a marginálisabb?
Nyíri Pál sinológus a 2000 című folyóiratban megjelent tanulmányában a magyar média kínai kisebbségről kialakított képét hasonlítja össze a kínaiak rólunk alkotott képével.
A kissé nehézkes szaknyelven írt szöveg kirí a stílusára kényes folyóiratból. De tartalma annyira érdekes, hogy még a Perlentaucher német metazin figyelmét is felkeltette.
A közvélemény-kutatások szerint a magyarok tartanak a kíniaktól, mert "sokan vannak". Megbízható becslések szerint Magyarországon tíz-tizenötezer kínai él.
A kínaiakkal foglalkozó sajtóbeszámolók kedvezőtlenek. A média leginkább a maffia, az illegális bevándorlás, az olcsó munkaerő témái kapcsán foglalkozik a kínai kisebbséggel.
"A kínai migránsokról szóló szokásos tudósításokat - írja Nyíri -, amelyek rosszabb esetben bűnözőkként, jobb esetben adócsalásra, csempészetre, hamisításra és illegális munkavállalásra hajlamos gyanús vállalkozókként mutatják be őket, olykor megtöri egy-egy rokonszenvező riport." A hangsúly a mondat első felén van.
A kínaiak magyarságképe sem valami hízelgő.
"A kínai médiumokban, különösen a Magyarországon élő kínaiakról szóló könyvekben és tévésorozatokban a magyarok sok esetben lusta vagy tehetetlen, a dolgos kínai vállalkozóktól függő emberekként jelennek meg - olvassuk a tanulmányban. - A hivatalos kínai megnyilvánulások is azt a nézetet erősítik, hogy a kínai migránsok a magyar gazdaság modernizálói és közreműködői."
A magyarok szemszögéből a kínaiak gyanús, marginális csoport. Kínából nézve viszont Magyarország látszik marginálisnak és elmaradottnak.
A két kép ellentétes, de azért egy szempontból hasonló - véli Nyíri. - Mind a kettő a maga csoportját tekinti modernnek, haladónak, az igazi kapitalista szellem képviselőjének.