A közelmúlt adatait nézve tehát azt lehet mondani, hogy évente tízezerrel nőtt a roma lakosság száma. Az északi régióban - Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyében - számuk és arányuk is erősen növekedett.

A magyarországi romák túlnyomó többsége a magyarul beszélő úgynevezett magyar cigányok csoportjába tartozik. Létezik két másik nyelvi csoport is: a magyarul és cigányul beszélő oláh cigányoké, valamint a magyarul és románul beszélő beás cigányoké. Három évtizede a cigány népességnek csak a 14 százaléka lakott városban, arányuk ma csaknem 50 százalék. Az urbanizáció azonban csak részben kapcsolódik a költözéshez. Az idők során sok községet nyilvánítottak várossá, így a lakosság egy része költözés nélkül vált falusiból városivá.

A cigány családok több mint kétharmada szegregált környezetben él, tehát olyan helyen, ahol túlnyomórészt cigányok laknak. A szegregálódás növekedése elsősorban a társadalom kis részének gazdagodására és nagy részének elszegényedésére, a jómódúak elkülönülési és elkülönítési törekvéseire vezethető vissza. Kemény István és Janky Béla hangsúlyozza: az egymást követő kormányok egyetlen lépést sem tettek a szegregálódás terjedésének megakadályozására. Az elkülönítettség a legközelebbi években bizonyosan növekedni fog.

A cigányok és a nem cigányok között az iskolázottságban is nőtt a különbség. A 3-5 évesek közül országosan 88 százalék jár óvodába, a cigány gyerekek közül 42 százalék. A roma diákok több mint négyötöde elvégzi ugyan az általános iskolát, de nagy részük csak késve. 1993 és 2003 között emelkedett az értelmi fogyatékosnak minősített, és ennek alapján kisegítő iskolába vagy osztályba utalt gyerekek száma: az iskoláskorú roma gyerekek megközelítőleg húsz százaléka ilyen iskolákba vagy osztályokba jár. Az egyetemig a cigány fiataloknak csak egy százaléka jut el.

2003-ban a roma férfiak 28 százaléka, a nők 15 százaléka volt foglalkoztatott. A cigányok rossz munkaerő-piaci helyzetének első oka az alacsonyabb szintű iskolázottság. A második ok a lakóhely: a cigányok többsége azokban a megyékben lakik, amelyekben alig van munkahely. A harmadik ok az, hogy régebben a cigányok olyan gazdasági ágakban találtak munkát, amelyek a válság idején tönkrementek. (1985 és 1993 között a romák által betöltött munkahelyek 55 százaléka szűnt meg.) A negyedik ok a diszkrimináció, a hátrányos megkülönböztetés.

A roma háztartásokban az egy főre jutó havi jövedelem 2001-ben a magyarországi átlagnak csak valamivel több mint a felét, 2003-ban csupán alig több mint a harmadát érte el. A cigány családok durván ötöde szűkösen meg tud élni a jövedelméből, de nagyobb megtakarításokra vagy befektetésekre nem képes. A romák négyötöde a létminimum alatt tengődik, és alapvető szükségleteit csak részben tudja kielégíteni. A cigány háztartások 56 százaléka a lakosság alsó jövedelmi tizedéhez tartozik.

A hatvanas, a hetvenes és a nyolcvanas években a cigány háztartások nagy többsége rendszeres keresethez jutott. Ezt a keresetet a kilencvenes évek elején elvesztette, és azóta sem nyerte vissza. A kutatók szerint egyelőre nincs kilátás arra, hogy valaha is visszanyeri. Az évtizedekig tartó lassú, akadozó és ellentmondásokkal teli integrálódást 1990 óta elkülönítés és kirekesztés váltotta fel. Ennek mértéke - figyelmeztet Kemény István és Janky Béla - a következő években előreláthatólag növekedni fog.

Többségük elvégzi az általános iskolát, de csak késve