- Székely Hajnalkát, a budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium tanárát arról kérdeztem, miben más, ahogy ebben az iskolában tanítják az irodalmat és József Attila művészetét.

- A nemzeti alaptanterv kötelez bennünket is. Igaz, a közvetített világnézet szükségszerűen megalapozza a műértelmezést. Minden jó tanár a költőkről, írókról benne élő képet, személyes élményét adja át a diákjainak. Nyilván fontosak nekünk a katolikus költők, a határon túliak közül például Dsida Jenő, és Pilinszkyt is valószínűleg másként tanítok, mint a kollégáim.

- József Attilától az istenes verseket is tanulják.

- Az érett költő nagy verseit elemezzük elsősorban (Dunánál, Thomas Mann üdvözlése, Külvárosi éj, Ars Poetica, Íme, hát megleltem hazámat). A diákok nagyon szeretik a szerelmes verseit is, például a Gyermekké tettél címűt. És foglalkozunk az istenes versekkel is. A serdülő gyerekek lázadnak minden ellen, ami rendszer, lázadnak Isten ellen is, keresik, hogy ki nekik az Isten.

- Ebben segíthet József Attila?

- Az ő istenélményét több fontos tényező határozza meg. Először is életkörülményei: félárva, később teljesen az, zaklatott gyerekkorában kapaszkodókat keres. Érzékeny ember, mint minden költő. A szenvedés, a magány érzése fogékonnyá teszi a transzcendencia iránt. Istenképe antropomorf. Az Istenem című versben írja: "Ha rikkancs volna mesterséged, / segítenék kiabálni néked". Istenhez való viszonya szempontjából nagyon fontos költemény a Nem emel föl. "Fogadj fiadnak, istenem, / hogy ne legyek kegyetlen árva." Istenkapcsolata ellentmondásos: "hogy valljalak, tagadjalak, / segíts meg mindkét szükségemben." Lázadása abban is megnyilvánul, hogy bírálja, szidja az Istent. Vannak megválaszolatlan kérdései Isten létére vonatkozóan. Alapvető emberi élmény: a tudod a jót, teszed a roszszat érzése. A bűn című versében írja: "Zord bűnös vagyok, azt hiszem, / de jól érzem magam. / Csak az zavar e semmiben, / mért nincs bűnöm, ha van."

- Tizennyolc éves korában egy verséért mint istengyalázót perbe fogták.

- Az életrajzi tényt elmondtam a gyerekeknek, de magát a Lázadó Krisztust nem tanítottam. Ha foglalkoznék a költeménnyel, saját védelmében elmondott szavaira hivatkoznék: "a versemben Krisztus alatt tulajdonképpen magam mint lázadó embert értem, aki nem azért teremtetett, hogy Istent dicsőítse, hanem, hogy az ember életének értelméhez közelebb jusson." A költő szerint "gondolatmenete nem Krisztust, Istent gyalázza, hanem az örök dolgozó Embernek Krisztussá szimbolizált alakjában fordul panaszával Istenhez". Minden esetben a szerzői szándék mérvadó.

- Akkor miért értették félre?

- Mert szó szerint vették a verset. Magyartanárként igyekszem a diákjaimat versértővé nevelni. Remélem, eljutnak 18 éves korukra addig, hogy ha az új érettségi követelményekben szereplő "ismeretlen költő ismeretlen versét" kell elemezniük, a tanultak alapján helyesen értelmezik a költeményt, és ki tudják alakítani a saját véleményüket róla.

Székely Hajnalka