Svédországot a női egyenjogúság zászlóshajójának tekintik. A nők aránya magas a köztisztviselők, a politikusok, általában a diplomások között. Az anyák bőkezű szociális juttatásban részesülnek.

A családon belüli erőszak tekintetében azonban a svédeknek sincs sok büszkélkednivalója - olvassuk az International Herald Tribune-ben.

Az Amnesty International januári jelentése felrázta a svéd közéletet. A nők elleni erőszak az elmúlt 15 évben 40 százalékkal nőtt. 2003-ban 2 560 nemi erőszakról érkezett bejelentés a rendőrségre, de csak 145 esetben indult bírósági eljárás.

Pedig a svéd törvények világosak: "A nők elleni szexuális és lelki erőszak semmilyen formája sem megengedett, függetlenül attól, hogy az elkövető milyen viszonyban áll a sértett nővel. A családon belüli erőszak nem számít magánügynek" - áll az Amnesty beszámolójában.

A törvények azonban nem elegendőek. Össze kell hangolni a rendvédelmi szervek és a bíróságok munkáját. Szükség van továbbá megfelelő szociális intézményekre. Elsősorban krízisközpontokra, ahol a bántalmazott nők menedékre lelhetnek.

S ami a legfontosabb: nyilvánosságra van szükség. A jelentés szerint a legnagyobb baj az, hogy "a helyi politikusok nem tartják fontos kérdésnek a nők elleni erőszakot".

Tavaly Gudrun Schyman, a Baloldali Párt képviselője és korábbi elnöke törvényt terjesztett elő a férfiak megadóztatására. Családon belüli erőszakadót akart kivetni minden férfira.

"Mindenki számára világossá kell tenni, hogy a nőkkel szembeni erőszak óriási társadalmi probléma. Ráadásul nagyon sokba is kerül, és tisztázni kell, hogy ki fizessen érte" - nyilatkozta Schyman.

Az új adónemet egyelőre nem vezették be. De talán nem is ez volt Schyman célja.