"Nem konfrontálódhatunk többet" - említette lapunkban szombaton Rábold Gusztáv, amikor a CAS és az IAAF "magyar ügyeiről" érdeklődtünk. Világos beszéd: amíg elmehetett, addig elment a MASZ, ellenben most már muszáj a "frankóval" előjönni. Sokba kerülhet, ha a hazai szövetség továbbra is dacosan ellenáll.

Viszont azért emlékezzünk meg arról: az elmúlt hét hónap maga volt a kabaré.

A MASZ szeptember végén - első fokon - két-két évre meszelte el az atlétákat, s ezzel több szempontból sem hibázott: egyfelől "harmonizált" a vonatkozó külföldi irányadással, másfelől nyitva hagyta a kiskaput Annuséknak; az első fok rendszerint nem az utolsó... És tessék: az atléták fellebbezését követően összeülő MASZ fellebbviteli testülete - gondolva a közelgő CAS-meghallgatásra, támogatásul - Annusnak zöld utat adott, Fazekas eltiltását pedig mérsékelte. Hogy közben hol Annus, hol Fazekas jelentette be visszavonulását (karrierjét feladó sportolót nem vonhatnak fegyelmi eljárás alá), illetve pályafutása folytatását, arról fölösleges is beszélni: az csak az elmúlt bő fél év tréfás ügyeskedéseinek sorát hosszabbította. Mindenesetre a MASZ hosszú időn keresztül nagyjából hülyének tettette magát, miközben az IAAF és a sportdiplomácia kollektíve értetlenségét fejezte ki a hercehurcát illetően. A kör pénteken bezárult: ha a MASZ folytatja az addigiakat, súlyos milliókért konfrontálódik saját nemzetközi szövetségével a CAS előtt, nagyjából annyi eséllyel, amennyi Annuséknak volt Lausanne-ban a felmentő ítéletre. És hát azt már mégse.

Az egész sztori olyan volt, mint a Mátyás királyos mese, amelyben az okos lány gondosan ügyel arra, hogy "hozzon is ajándékot meg nem is".

A gond a mi történetünkkel csak annyi, hogy az maga a valóság.

M.A.