A népligeti csarnok előterében Kirsner Erika válogatott balszélső, csapatkapitány olvasta fel társai nevében is a közleményt, amely szerint a jelenlegi állapot tarthatatlan. A sportolóknak összesen 28 millió forinttal tartozik a káeftéként működő szakosztály, ám - mint kiderült - a kézilabdázók nem saját vezetőiken kérik számon a több hónapos elmaradást, kommünikéjükkel csupán a figyelmet akarják magukra, a társulat lehetetlen pénzügyi helyzetére irányítani. Elhangzott, hogy több, vidékről a fővárosba költözött játékos képtelen tovább fizetni bérlakása költségeit, így - amennyiben nem oldódnak meg a gondok - vissza kell mennie családjához. Ugyanakkor az egyéni vállalkozóként alkalmazott sportolók a járulékterheket nem tudják már fizetni, vagyis ők sem bírják sokáig.

Egészen pontosan: a csapat két hét türelmi időt adott a helyzet normalizálására, s a feltétel úgy szól, amennyiben a játékosok addig hozzájutnak a hátralék feléhez (azaz 14 millió forinthoz), akkor az eddigi rendnek megfelelően folytatják a munkát; ha nem, akkor a szezon végéig csupán a tétmérkőzéseken vesznek részt, edzésre nem járnak majd.

A kemény szavak árnyalásaként kiderült, hogy az évi százötvenmilliós költségvetésű kézilabdás szekció a büdzsé ötödrészét várja csak a szintén csőd előtt álló klubtól, a fennmaradó, meghatározó hányadot a szponzori pénzek alkotnák. Csakhogy... Maglódi Lajos szakosztály-igazgató - nem mellékesen az FTC elnökségi tagja - nem kis keserűséggel a hangjában jegyezte meg, hogy "a jelek szerint Budapesten nincs igény ilyen csapatra". Elmondta, hogy bajnoki találkozóikon jó esetben négy-ötszázan szurkolnak, a fővárosi cégek alig-alig mutatnak érdeklődést az együttes iránt, arra pedig - szemben vidéki riválisaikkal - nem számíthatnak, hogy az önkormányzatok támogatnák őket. "Az államról nem is beszélek, noha évekkel ezelőtt a klub még százmilliót kapott a központi költségvetésből" - fűzte hozzá.

A szomorú jövőt vetíti előre, hogy amikor megkérdeztük Maglódit, lát-e bármiféle esélyt a tartozások két héten belüli kifizetésére, ő egy igen halk, ám kategorikus nemmel felelt.

Az összejövetelen megfogalmazódott, hogy van-e már koncepciója a társaságnak arra az esetre, ha a tucatnyi játékos - és a garnitúránál tizenharmadik (!) idényét töltő, amúgy félévnyi járandóságára váró edző, Németh András - valóban nem kapja meg a pénzét, s a válasz csupán kicsit hangzott másként, mint az iménti: "nincs".

A hangulat akkor oldódott valamelyest, amikor Maglódi közölte: reméli, a sajtó segítsége nyomán akad megmentő, csak nehogy Kovács Ádám legyen az...

A vicc után a slusszpoént magam teszem hozzá: a csapat holnapután EHF Kupa-elődöntőt játszik.