Kiváló fizikai és lelki kondíció kell ahhoz, hogy reggel háromnegyed 6-tól 10 óráig bírják szusszal - ezt a páratlan állóképességet még a harcedzett kommandósok is megirigyelnék, és hasznát is vehetnék. Az értelmetlenség ugyanis lefegyverző erény.

A Bumeráng, amelyik az önreklám szerint Magyarország legszórakoztatóbb, leghallgatottabb reggeli rádióműsora, elejétől a végéig kínos élmény. Kínos, hogy fél tucat jobb sorsra érdemes ember miként próbál bolondot csinálni magából és a hallgatókból. Nem az a fő baj, hogy szimplán gusztustalan és ízléstelen a műsor, tele van otrombán szexista és alpári megjegyzésekkel, a nők testi és lelki "adottságaira" tett trágár utalásokkal (sokszor nők jelenlétében és lelkes segédletével). Ez is elég visszás, főleg, ha sorozatos és tudatos ízlésficamról van szó, mint a Bumeráng esetében. Ráadásul nemcsak a nemekkel, hanem a nemzetekkel kapcsolatos előítéletek gerjesztése is tetten érhető, mint a múltkor, amikor egy délszláv nép vélt előnytelen jellegzetességei kerültek terítékre. Nem szakad le a plafon akkor sem, amikor a műsorvezetőknek fogalmuk sincs, miről nyilvánítanak véleményt, például a görögkeleti papok nemi életét firtatva a szüzességi fogadalom megszegését emlegetik, vagy amikor Jézus egyik bibliai csodatételéből űznek gúnyt. Szélsőséges és sértő ugyan, de általában az elviselhetőség határán belül, kivéve, amikor az ORTT máshogy dönt. A legnagyobb probléma mégis az, hogy Boros és Bochkor minden erőlködésével együtt a műsor lapos és humortalan, kisszerű és mesterkélt. Ha négy óra leforgása alatt másfél jó poén hangzik el több száz elrontott mellett, az azért árulkodó jel. Főleg, ha előbbi sem az ő érdemük, és még csak nem is verbális, hanem egy népszerű zeneszám vicces feldolgozása Voga János hangszerelésében. Ebben tényleg lenne némi fantázia, ha mondjuk egy piacvezető zenei rádió egyszer csak azzal állna elő, hogy mostantól többet röhögünk saját magunkon. Persze itt is könnyű zsákutcába futni, jó példa erre az egykor valóban élvezetes zenei paródiákkal jelentkező Irigy Hónaljmirigy televíziós ámokfutása. Ám ha egy viccesnek eladott terméken legtöbbször csak sírni vagy káromkodni lehet, az azt jelenti, hogy jól átvágtak bennünket.

Egy biztos: a Bumeráng műsorvezetői remekül érzik magukat. Betegre röhögik az étert, és vannak hozzá lelkes szurkolóik is, akik SMS-ekben biztatják őket további idétlen szómenésekre, s ezeket az üzeneteket a címzettek büszkén be is olvassák. Ehhez persze napi négy óra több mint sok. Az egészben mégis van valami jó: maga a cím. A kőkorszaki vadászfegyver eredeti változata csak az áldozat letaglózására volt alkalmas, de a sportolásra továbbfejlesztett bumeráng már visszatér gazdájához. Minden hülyeség visszaszáll tehát arra, aki kimondja, és elsősorban az ő életét keseríti meg - ha ezt így gondolja a Sláger Rádió, nagyon jól gondolja.