Ismerjük a népi mondókát, ugye: "Házunk előtt két tematiz állt, közülük csak egy tematizált". TGM javasolta volt évekkel ezelőtt, hogy mindazokat, akik leírják vagy szájukon kiejtik a tematizál szót, egyszerűen rekesszük ki a kulturális nemzetből, ami akkor még nagyon szimpatikus kezdeményezésnek tűnt, de mára meg kellett adni magunkat a sorsnak és a nyelvnek: a tematizálás élt, él és élni fog, sőt. Maga a tematizálás (jelentsen bármit is, végül kiderül majd, mit) lett a politikai közélet értelme, a sine qua nonjának a non plus ultrája (és akkor a csimborasszóról még szó sem esett), a politikai cselekvés egyetlen lehetséges formája.

Mostanra már nagyjából minden jelentősebb politikus mögött 5-25 fős kommunikációs csapat dolgozik, szorgos bölcsészek, akiket felszívott a szféra, jelentős vállalkozói díjak ellenében, mikor milyen témát kell bedobni. A gyakorlat azt mutatja, hogy a közéletben körülbelül két hét alatt kifut bármilyen súlyos téma, tehát kéthetente nagyjából újat kell bedobni.

Néhány hónapja nagy volt a tematizálás az adó körül. Azonnali, radikális adócsökkentés, évközbeni reform, satöbbi, a miniszterelnök szorgosan rappelte legújabb ötleteit, be sem állt a szája, kamarai ülés, rádióinterjú, lakossági fórum: csak úgy röpködtek az egykulcsos áfák, az egyszerűsítések, az adónemeltörlések, verbalice percről percre nőtt a versenyképesség. Sápadt riporterek rohangáltak Kuncze Gáborhoz, hogy jaj, most mi lesz az SZDSZ-szel, mert Gyurcsány miniszterelnök sorra eleszi a liberális témákat, most például adót csökkent.

És futhatott a Fidesz is a pénze, illetve a pénzünk után, próbálhatott a kormányfőre ráígérni, hogy még nagyobb adócsökkentést szeretne, illetve ő már sokkal korábban szeretett volna adócsökkentést - komolytalan erőlködésnek tűnt, mert Gyurcsány már úgy letematizált keresztbe-hosszába, hogy úgy kellett leszállni róla, mint a férfibicikliről. Szorgos kis elemzők gyalogsági ásóikkal már el is temették az egész jobboldalt.

Aztán eltelt néhány hét, a téma lassan leszivárgott az altalajba, a vízzáró rétegekig, fölállt valami bizottság, megvizsgálandó, mit és hol csökkent majd villámgyorsan a kormány, közben nagyon csöndben bejelentette a népszerű Drazsé, hogy hát úgy kéne adót csökkenteni, hogy az állam bevételei ne csökkenjenek, úgy fizessünk kevesebbet, hogy ha lehet, akkor inkább többet fizessünk.

Néhány napja végre befejezte a számolgatást a bizottság, előjött a nagyszabású adóreform-tervezet javaslatának mittudomén mijével, amiből már szépen látszik, hogy se szja-, se áfacsökkentés, és tulajdonképpen az iparűzési adó is marad, csak másképpen hívják majd, tehát hogy teljesülne a draskovicsi álom. Egyszerűsödni sem fog a rendszer, hanem inkább bonyolódni, és ez még csak a tervezet, ugye, még átmegy a tárcán, aztán a parlamenti bizottságon meg a plenárison, addigra még elkopik belőle néhány költségvetésileg kellemetlen tétel, tehát megközelítőleg előáll az eddigi adórendszer, viszont elköltöttünk rá egy valag pénzt, persze nem hiába, hiszen tematizált egy nagyot a kormány.

Haladhatunk majd szépen tovább, meg lehet majd vizsgálni a munkabérek közterheit: azt sem kéne piszkálni, mert még összeomlik a tébé, a nyugdíjbiztosító.

Persze, rutinosan játsszuk ezt már. Van, aki nagyban, van, aki kicsiben. Mindenkinek megvan a maga kis tematizálandója.

Szegény Demszky például attól remél nyerni néhány szavazót, hogy csökkenti a kerékbilincselés díját. Egy második kerületi szoci polgármester átlevelez nekem a tizenegybe, hogy hogyan jelentsem fel a szomszédomat, ha hangoskodik. Tematizál kicsikét. (Én meg az összes baromarcú motorost és felfúrt/lyukaskipufogós Peugeot 206-ost szeretném följelenteni, mindenkit, aki tizenegy után - szombat délben - egy Móricz Zsigmond körtéri tőgázzal próbál elégtételt venni elcseszett életéért, lete-matizálva ezzel az akusztikai légteret, de mindegy.) Orbán körök, szövetségek után konzultációs testületet alapít, faluparlamentet, utána majd tanyatanács jön.

Erről az adómizériáról te-matizálásilag még annyit, hogy már megint Kuncze járt jól, és az egész SZDSZ megnyugodhat: a liberális témákból nem nyúltak le semmit. Tehát most aztán lehet bátran, elvszerűen liberáliskodni. Tessék!