Igaza van abban is, hogy aki kipróbálja a könnyű drogokat, elképzelhető, hogy keményebbeket is megkóstol. Viszont kézenfekvő a párhuzam az alkohollal. Mint minden fiatal, bizonyára a levélíró is átesett tinédzserkorában az első pohár sör okozta felnőttségérzésen, majd - sorai erre engednek következtetni - később mégis úgy döntött, nem kér többet az alkohol nyújtotta élményekből. Bizonyára vannak az ismerősei között olyanok is, akik mértékkel bár, de több-kevesebb rendszerességgel egész életük során hódoltak e kellemes szenvedélynek anélkül, hogy alkoholistává váltak volna, és kezelésük költségével megterhelték volna az államkasszát, vagy bűnözésre adták volna a fejüket.

Amennyire jelenleg elfogadott, ha valaki kávéval, alkohollal, nikotinnal vagy nyugtatókkal avatkozik be szervezete működésébe a neki tetsző módon, lassan annyira természetes lesz a felnövő új generációknak másféle, illegálisnak minősített szerekkel "színesíteniük" életüket.

Azt kérdi levelében, ha a kábítószer-fogyasztó tudja a következményeit, miért kezdi el a szer fogyasztását. Valószínűleg ugyanazért, amiért az alkoholt vagy a cigarettát kipróbálja valaki - másképp nem tapasztalható érzésekért, a közösséghez (ha tetszik, bűnbandához) tartozás élményéért, vagányságból vagy egyszerűen kíváncsiságból. Gondolja, hogy ezekért a vágyakért, érzésekért büntetést érdemelne bárki, pláne egy tizenéves gyerek?

Egyetértek azzal, hogy bizonyos szerek esetében a hatalom joggal korlátozza a terjesztők üldözésével és a fogyasztók (láthatóan sikertelen) elrettentésével a szerekhez való hozzájutást. Viszont a legkevésbé sem értek egyet azzal, hogy bűncselekmény vagy egyáltalán erkölcsileg negatív cselekedet volna az, ha valaki él az általa elérhető és (gyakran helytelen) belátása szerint számára jelentős veszélyt nem hordozó szerekkel. A WHO, az ENSZ egészségügyi szervezete évekkel ezelőtt kijelentette, hogy a marihuánás cigaretta fogyasztása nem okoz nagyobb függőséget, és nem jelent nagyobb veszélyt az emberi szervezetre, mint az alkohol vagy a hétköznapi, dohánnyal töltött cigaretta. Földtől elrugaszkodott, besúgóállami javaslatára, hogy a fogyasztónak kötelező legyen terhelő vallomást tennie a terjesztőre, egy hasonlóan elrugaszkodott, de békésebb, könnyebben megvalósítható javaslattal reflektálnék.

Először is ismertessék el, hogy nem vagyok bűnös, ha néhanapján egy, a szervezetre mondhatni ártalmatlan anyaggal bódítom el magam két korsó sör helyett. Lehessek ettől tisztességes ember, hiszen se a családomnak, se ismerőseimnek, senkinek a világon nem ártok ezzel, becsülettel dolgozom, adózom. Engedtessék meg nekem, hogy az államnak áfabevételt termelve, legális keretek között juthassak hozzá a füstölnivalóhoz, vagy hogy azt magamnak idehaza termeszszem. A pénz pedig, amelyet az általam vizionált, államilag ellenőrzött, zárjeggyel ellátott marihuána adójából befolyik, fordíttassék utolsó fillérig a drogterjesztés üldözésére, a fiatalok felvilágosítására és a drogfüggők gyógyítására. Ha pedig mégis heroinfüggő válna belőlem, dugjanak be engem is nyugodtan - akár erőszakkal - egy békés füvesek által szponzorált elvonókúrára. Egyet kérek csupán: ez idő alatt is hadd maradjak ember. Ne legyek emiatt se bűnöző, se egyszerűen "drogos".