Ebből adódóan nincs mit festegetni a szituáción; egykedvű sajtómunkások lépdelnek a tájékoztatónak otthont adó Hotel Stadion felé, s a recepció melletti fotelokban megbúvó négy arcon is látszik: aligha most rendelt ládányi pezsgőt. Annus Adrián kalapácsvető, Fazekas Róbert diszkoszvető - Eva Maria Barki ügyvéddel és Pál T. Gábor szóvivővel - itt tölti a szombat délelőtt tizenegyre meghirdetett beszámoló-értékelés-elemzésig hátralévő időt. Akárha szimpla vendég volna.

Az előtérbe könnyű a bejutás. Szombathelyre gondolok és arra, korán vagyok itt.

Miért vagyok itt korán?

Bő hét hónappal ezelőtt forradalmi hangulatban fogadták az atlétákat Vasban, forrongott a nép, mocskos NOB, igazságot Annusnak és Fazekasnak; ennek nyomán feltettem, jobb előbb megérkezni, hogy legyen hol parkolni. És igen: húsz órával a nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) elutasító ítélete után van hol parkolni, s egyetlen, magyar zászlót lobogtató csoportosulás, esetleg konkrétan erre tévedt szabadcsapat sem sorakozott fel a szálló elé azzal, hogy mocskos..., mintha csak halbiológiai továbbképzés következne mindjárt. A nap süt, a metró jár, a konklúzió rövid: "azóta" eltelt némi idő.

Pulzus visszaállt.

Kisvártatva - ezért vagyunk itt - Barki huszonöt percen keresztül analizálja a "gyenge minősítésű" lausanne-i verdiktet, amelynek - szerinte - egyetlen pozitívuma, hogy kiderült: védenceit illetően "sikerült eloszlatni a doppingolás gyanúját". (Szépséghiba, hogy ilyesmivel konkrétan senki nem is vádolta a versenyzőket.) Viszont a CAS "fontos dolgokat" nem vett figyelembe. Például, hogy az utólagos mintaadás megtagadásával vádolt Annus a három, utólagos mintaszolgáltatást igénylő értesítés közül csupán egyet kapott meg, és akkor azért nem vonult át lakóhelyéről, Jákról az osztrák területen váró doppingosokhoz vizelni, mert a délután négyes időpont előtt délben rosszul lett. "Elkerülte a mintaadást." A keveset pisilő Fazekasról meg kiderül: valóban nem tudott eleget pisilni, de egy nő azt mondta neki az athéni tetthelyen, nyugi, a huszonöt milliliter is elég lesz. Ezzel együtt hajlandó lett volna - leküzdve a kötelezettség-követelés nyomán előjött sokkját - elmenni a poliklinikára "nyugodtan" mintát adni, ám ebben az esetben ugyanaz a két kontroller kíséri, aki előtte "embertelen" módon "szekálta". Hozzávetőleg ennyi.

A két ügy, rögzíti Barki, "meghaladta a Sportdöntőbíróság képességeit", így nem kizárt, hogy a svájci Legfelsőbb Bíróság, illetve - potenciálisan emberi jogi síkra terelve a kérdést - Strasbourg is megismeri a történetet. Amelynek kiindulópontja - mint Annus szóba hozza -, hogy a kalapácsvetés döntőjének másnapján Kono japán sportdiplomata úgynevezett beöntős szerkezet tervrajzát töltötte le az internetről, elindítva a magyar dobók elleni vezérhangyát (egyben honfitársát, Murofusit az élre lökve); s ott van az az "annusésfazekasdoppingol" tartalmú levél is, amelyet vélhetően itthonról adott fel valaki, ám csak sejteni lehet, kicsoda.

Ülünk és nézünk.

A Nemzetközi Atlétikai Szövetség valószínűleg két-két évre tiltja el Annusékat, akik még nem tudják, a büntetés letelte utána folytatják-e; egyrészt a szünet alatt "meg kellene élni valamiből", másrészt "lesz idő gondolkodni". És akkor itt vége is a meetingnek, szenvtelen arcú emberek kelnek fel a székekből.

Kéne valami összegzés ide, a végére, ugyanakkor csak olyasmi ugrik be: nézőpontilag tényleg nem mindegy, félig teli van a pohár vagy félig üres, ám ha engem olimpiai aranyérmesként igazságtalanul megvádolnak, akkor nem menekülök, hanem legott szétvizelem az összes tégelyt.

Pál T. "szóvivõ", Barki ügyvédnõ, Annus, Fazekas: le a fejjel...