alma írja: halálperspektíva – a mega-város

a népek elhagyják a falvakat, városba mennek: tudják, tudjuk, hogy ez egy rémes távlat – mindenki számára? Úgy adódott, hogy belelátok Kőfalu önkormijának életébe.

Csodálom, ahogy akár húszezer forintból is csodát tudnak csinálni, de kevés húszezer forint akad: az önkorminak nincs pénze. Se erre, se arra. A falu meg öregszik – aki tud, elmegy, akik nem tud (idős), marad. Új meg nem jön. Van olyan is a környéken hogy 50 lakosa van, még vegetál, de nemsokára feladja. Pedig ha lenne pénz – fiatalok letelepedésére, iskolára, orvosra, tanárra, infrastruktúra fejlesztésére, házépítésre – jönnének, maradnának. Ma már nem olyan nagy cucc az a pesti (vagy egyéb, nagyvárosi) káosz.

Szóval, ahogy látom, ez nem téma. Ha megszűnik a falu, monjad már, nagyobb lesz a község, vagy város: ez a modernizálódás. Pedig nem így van, ez a fals modernizáció, balkáni korszerűsítés. Már elnézést. Norvégiában pl. az állam „maradási díjat” fizet a kistelepüléseknek és mindent megad lakóinak, hogy csak maradjanak, s maradjon meg a falu: iskolát, telefont, internetet, infrastruktúrát, szakembert - mindent. Nem engedik csökkeni a lélekszámot, ellenkezőleg: prémizálják a helyben maradást. Mert tudják hogy ez más szóval annyit jelent, hogy nem engedik lufi módjára nőni a városokat, pláne nem, hogy egy nagyváros embertelen méreteket öltsön.

Ezt tartom egészséges településgazdálkodásnak. Pest nemcsak azért elviselhetetlen, mert sok az autó, tömény a CO2 - az a két millió ember, plusz az egymillió ingázó egymás életét teszi tönkre: élhetetlen a város. Már rég el kellett volna kezdeni az élhető falu programot. Az életminőség javításához ez is hozzátartozik. (Mondjuk, azért nem vagyok vak: tudom, hogy Norvégia az észak olajból tudja finanszírozni ezt a programot – 37.000 dollár per fő a GDP-jük, van miből. Mi nem tudnánk versenyezni velük. De az elvet, meg annak mini-gyakorlatát át lehetne venni, hogy az életképes falvak megmaradjanak, ne zúduljon rá minden Pestre - meg legyen lehetőség alternatív életvitelre. (Vidéki munkahely – ma még álom, de nem lehetetlen: ld. távmunka, részmunkaidő.)

Ahogy látom, nincs ilyen perspektíva sem az asztalon, sem a fejekben. Még az a 200 ezer sincs, ami jó lenne az ovi kifestésére, vagy valamivel több, hogy az iskola (alsó tagozat) megmaradhasson. Közelről nézve más ám ez, mint Pestről, újságból. Itt van értelme a önkorminak – tudnak valamit, segíteni kéne nekik. Nemcsak az ő érdekük.

alma-blogja

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.