A reform jól halad, az állampolgárok és a szakma fegyelmezetten veszi tudomásul, hogy a családok egészségügyi ellátásához szükség van a háziorvosi szolgálatra. A rendszer megfelel a már Magyarországon is ismert gyakorlatnak: a háziorvos ellenőrzi a családok egészségi állapotát, közreműködésével és ajánlásával fordulhatnak a betegek a különböző specialistákhoz, leszámítva a fogorvost, a nőgyógyászt és a gyerekorvost. A családorvos ellenőriz és felülvizsgál, a különböző szűrővizsgálatok elrendelése is az ő feladata.

A gyakorlat majdnem ugyanaz, a különbség viszont, hogy Franciaországban ismeretlen fogalom a paraszolvencia, a hálapénz. Az ellátás biztosítói és piaci alapú egyszerre. Ezt a kettősséget a szabad orvosválasztás biztosítja, valamint az, hogy a vizsgálatoknak és gyógymódoknak - megfelelő keretek között - rögzített árfolyama van, illetve az ellátás csak bizonyos feltételek mellett ingyenes vagy támogatott. A beteg az orvosi vizit alkalmával csekkel fizet, és minden ambuláns kezelést ki kell fizetnie azonnal. A fizetést a kötelező egészségügyi biztosítását igazoló elektronikus csipkártyájának átadásával egészíti ki, amivel az orvos rögtön jelzi az egészségbiztosítónak, hogy a kezelés megtörtént, a beteg fizetett. Az egészségbiztosító az elektronikus úton beérkezett információt feldolgozza, és néhány napon belül a kezelési díj minimum 75 százalékát (de esetektől függően akár 100 százalékát is) a beteg számlájára visszautalja. Kórházi kezelés és műtét esetén előbb fizet a biztosító, és utólag a beteg, ha a biztosítási díjon felül valamilyen szolgáltatásért van még fizetési kötelezettsége.

A beteg anyagilag abban érdekelt, hogy az orvosi vizsgálatnak írásos nyoma legyen, csak akkor kaphat vissza pénzt, ha igazolni tudja, miért és mennyit adott át. A kezelések és a vizsgálatok díja rögzített, és meglehetősen drága: ezek biztosítják az orvosok tekintélyes jövedelmét. Egy általános vagy gyerekorvos átlagosan mintegy évi 55 ezer eurót keres, egy sebész 120, egy radiológus pedig évi 200 ezer eurót. Ez utóbbit kimondani is sok: évi 50 millió forint, ami után persze adóznia kell. Az adómentes "feketepénz" áramlása ilyen módon kizárt: az orvos a magas jövedelme mellett nem kockáztatja az állását, nyugta nélkül nem vesz át pénzt, a beteg pedig így is fizet, de csak legális fizetés esetén remélheti, hogy pénzének nagy részét vissza is kapja. Az orvos így is, úgy is az ellátás magas színvonalában érdekelt, mert csak így remélheti, hogy "ügyfele", betege vissza-visszatérő vendég lesz.

Párizs, 2005. március

Rohamkocsi érkezik Franciaország legnagyobb mentõkórházába, a lyoni Herriot-centrumba