Sőt, többen garantáltan pozitív vizeletmintát adtak, hogy bizonyíték is legyen a szavukra. Az akció résztvevői tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy nyomozás indul ellenük, netán házkutatást is tartanak majd náluk, még az is lehet, hogy büntetőeljárás szereplőivé válnak, akár a vádlottak padjáig is eljuthatnak. Egyszóval minden olyan törvényes kellemetlenséget önként bevállaltak, amitől a szabályokat netán megsértő normális emberek minimum rosszul alszanak.

Lett is óriási médiaérdeklődés belőle, az önfeljelentők fényképezőgépek és kamerák kereszttüzében rohamozták meg a rendőrséget, amely a második alkalomra már tökéletesen felkészült a fogadásukra, gyorsan kitölthető biankó feljelentéssel és mozgólaborral, a gyors vizeletvételhez. Épp csak sorszámot nem osztottak.

Az már az első feljelentő szerda után is feltűnt, mennyire nincs visszhangja ennek az egész cirkusznak. Nem kerültek elő szakemberek, hogy okosakat mondjanak a drogfogyasztás jelenlegi magyar helyzetéről. Nem nyilvánítottak a kampányban majd még jól használható véleményt politikusok, de nem anyáztak gyerekeiket féltő polgárok sem. Mintha átmeneti döbbenet lett volna úrrá. Most akkor kik ezek, és mit akarnak? Csak egy ostoba, meggondolatlan balhéról van szó? Élnek vagy visszaélnek a jogaikkal? Azaz a jogainkkal.

Az elmúlt években valahogy folyamatosan zsákutcába jutottunk drogügyeinkkel. A törvényhozás, a politika és a szakma addig-addig tétovázott, hibázott, addig beszélt rébuszokban és addig óvatoskodott, amíg a drogos fiatal a bűnözés, a lecsúszás, az erőszak és fenyegetés jelképévé vált a magyar társadalom számára. És ebből, úgy tűnik, már iszonyú nehéz kijönni. A nem nagyon tiltó kezdeményezéseket most már gondosan be kell csomagolni, látszatintézkedésekké kell formálni, hátha akkor a társadalom mereven elutasító része nem veszi azokat észre. Mindenki tudja például, mégsem meri évek óta senki kimondani, hogy az elterelés intézménye - azaz bírósági ítélet helyett gyógykezelés - kiskapu, szedett-vedett megoldás arra, hogy az alkalmi fogyasztókat - akik nem függők, nem betegek, nem bűnözők - valahogy megvédjük a magunk alkotta rossz törvénytől.

Azért fontos tehát, amit most az önfeljelentők tesznek - és ezért a csönd körülöttük -, mert talán először látszanak olyannak a dolgok, amilyenek. Egy diplomás, vezető beosztásban dolgozó huszonévest ma büntetőeljárásba lehet vonni Magyarországon, sőt akár még börtönbe is kerülhet azért, mert néha elszív egy füves cigarettát. Annak ellenére vár rájuk a bűnözőkre szabott eljárás, hogy a drogfogyasztók döntő többsége tanul, dolgozik, normális életet él - ne takarjuk el a szemünket, a gyerekünkről, az unokánkról, a munkatársunkról, a barátunkról van szó.

A kábítószerekkel, kábítószerezéssel kapcsolatban ideje lenne vállalni a nyílt és kemény vitát. Hogy aztán akit büntetni kell, büntessék, akit nem, azt terelgetni se próbálják. Talán az segítené a politikusokat is egy betartható szabályozás megalkotásában.

A kendermagosok korábban próbálkoztak a nyílt vitával, de beléjük fojtották a szót. Most itt az önfeljelentős játékuk a demokráciával. Ha valaki szerint ez hamis, ne bennük keresse a hibát.