Több a semminél
Hiába, annak idején még a gyengébb megoldások is jól sültek el, nem véletlenül került az az együttes (mindmáig utoljára) az Európa-bajnokság - nem tizenhatos, hanem négyes - döntőjébe, a védő pedig a kontinenstorna All Star-tizenegyébe...
A szerda esti vb-selejtező jóval kisebb tétért (értsd: korántsem éremért) zajlott, de a bolgárok eltökélten kezdtek, és az első negyedórában, ha sarokba nem is, többször a saját térfelére szorították a magyar együttest. Komoly veszedelemmel azonban csak Kirilov megmozdulása járt: a jobb-bekk egyáltalán nem hátvédrúgással küldte kapura a labdát vagy huszonöt méterről, és lövése épp hogy kivágódott a jobb oldali léc mellett. Tizenhatoson belüli gólhelyzetet viszont a magyar csapat alakított ki először: a 15. percben Torghelle fejjel játszotta meg Szabicsot és Vinczét, de társai hiába maradtak édes kettesben, meghökkentő módon egymásnak szaladtak...
E rendhagyó akció ellenére a vendégek változatlanul offenzívabban futballoztak, de sok ötletük nem volt (pontosabban: még kevés sem). Ezzel együtt Királynak kapaszkodnia kellett Berbatov jobb sarokra tartó szabadrúgása után, később viszont a magyar kapus hosszasan gimnasztikázhatott, mert a bolgárok nem kerültek a veszélyes zóna közelébe. Sajnos, Ivankov még Királynál is háborítatlanabb maradt... Így az idő múlásával mindinkább felvetődött, hogy mi lesz azzal a támadójátékkal, amelyet Lothar Matthäus szövetségi kapitány megígért, s amely a valóságban csupán egy jó Vincze-indításra, illetve egy Szabics-beadásra korlátozódott (a középre emelés nyomán Torghelle csak ellenfelét sodorta a kapuba, a labdát nem). Mindent - vagy inkább a semmit - egybevetve: szerény félidő volt...
A második szakasz elején viszont örömtüzek gyúltak a bolgár kapu mögött - ott sorakoztak a vendégszurkolók -, mert az 52. percben Petrov gólpasszt adott, Petrov pedig gólt fejelt. Nem egy személyről van szó: Martin Petrov készített elő, és Sztilian Petrov szerzett vezetést a magyar játékosok diszkrét érdeklődésétől kísérve (0-1). Ennél is nagyobb sokkhatást váltott ki honfitársaink körében Torghelle "alakítása": a csatár a tizenhatos vonalán belül úgy "lőtt" kapásból, hogy labdája nem előre, hanem a kaputól harmincöt méternyire álldogáló Kirilovhoz ment. (Pozitív gondolkodás, negatív kifli...) A közönség egy része ébresztőt kezdett követelni - talán azoktól a szurkolóktól is, akik elszenderedtek a magyarok produkciójától -, a bolgárok pedig nagyon felélénkültek, és sorra dönthették volna el a meccset. Előbb Király belekapott a kilépő Berbatov lövésébe, de úgy tetszett, nem oldott meg semmit, mert a kipattanó labdára Sztilian Petrov érkezett, ő azonban becsúszva - és megfejthetetlenül - hat méterről a kapu fölé továbbított. Majd Georgiev ment el egyedül a bal oldalon, és a védők számára csak szemmel követhető elfutása végén ugyanúgy Király hárított, akár az utolsó negyedóra kezdetén Sztilian Petrov lövése, aztán a 89. percben Berbatov újabb kiugrása nyomán.
S amikor már mindenki azt mondta, hogy "örüljünk, amiért csak 1-0-ra kaptunk ki", abszolúte váratlanul egyenlített a magyar válogatott: Böőr bal oldali szöglete után Rajczi fejelt, és a védők már csak a gólvonalon túlról tudták "menteni" a labdát (1-1).
A magyar csapat ritka mázlival szerzett pontot, de szerencséje dacára is inkább távolabb, mint közelebb került Németországhoz...
A "magyar" hatos másik tegnapi mérkőzésén: Horvátország-Málta 3-0. Gól: Prso (24. és 36.), Tudor (80.).
