Kegyelemdöfés a betétdíjnak?
A zöldek nem véletlenül aggódnak: attól félnek, hogy a magyar piacról végleg kiszorulnak a visszaváltható italcsomagolások, ami óhatatlanul a csomagolási hulladékmennyiség növekedésével jár. A betétdíjrendelet sürgős elkészítésére 1993-ban tett ígéretet a környezetvédelmi és a gazdasági minisztérium, ám az élelmiszer-ipari és a kereskedelmi lobbiszervezeteknek máig sikerült megakadályozniuk a jogszabály megszületését. A szabályozatlanságot kihasználva a visszaváltást fölösleges nyűgnek tartók gyakorlatilag kiszorították a magyar kereskedelemből a betétdíjas csomagolásokat: a Humusz adatai szerint 1991-ben még 80-20 százalék volt az arány a betétes csomagolások javára, ma azonban az eldobós megoldások vannak 85 százalékos többségben. A zöldszervezet szakértői úgy vélik, nagyjából ilyen arányban nőtt a csomagolási szemét mennyisége is (erről megbízható adat nincs, mivel független szemétmennyiség-mérés és hulladékanalízis évek óta nem készült). A betétdíj egyedül a söriparban tartja magát, ott 65 százalékos a betétdíjas csomagolások aránya.
- Ismerjük a legújabb jogszabálytervezetet, és már a célját is hibásnak tartjuk - nyilatkozta lapunknak Tömöry Balázs, a Humusz szakértője. Szerinte ez a rendelet csak arra lesz jó, hogy garantálja az utolsó betétes csomagolás néhány éven belüli eltűnését. A folyamat jelenleg is zajlik: most épp az egyik nagy sörgyár és egy ismert szörpgyártó vonja ki betétdíjas üvegeit a piacról.
A Humusz úgy véli, a jogszabálytervezet legnagyobb hibája, hogy nem ösztönzi a kereskedőket a visszaváltós csomagolások forgalomban tartására, például a betétdíj megosztásával a gyártó és az eladóhely között. - Azzal, hogy a tervezet előírja: a 200 négyzetméternél nagyobb üzletek kötelesek visszaváltani a náluk eladott betétes üvegeket, a rendelet inkább a visszaváltás kihalását gyorsítja, hiszen így a nagyobb üzletek akkor járnak jól, ha egyáltalán nem rendelnek visszaváltós csomagolású árut - hangsúlyozta Tömöry Balázs. A Humusz szerint újabb baklövés, hogy a jogszabály a visszaváltóhelyek legalább hatórás nyitva tartását írja elő, miközben az üzletek általában 10-12 órán keresztül nyitva tartanak. A gyakorlatban a visszaváltás nem különül el a vásárlástól - a vevők többsége ugyanott ugyanakkor szerzi be az új italokat, ahol/amikor az üres palackokat visszaváltja -, ezért a szűkített nyitva tartás alkalmas arra, hogy a fogyasztókat elriassza a betétdíjas csomagolásoktól.
A környezetvédelmi tárca közgazdasági főosztályán kérdésünkre elmondták: a rendelet célja a gyártók, a kereskedők és a vevők visszaváltással kapcsolatos teendőinek rögzítése, és nem az, hogy segítse a betétdíjas rendszerek fennmaradását (ez utóbbi célra az eldobós csomagolásokra januártól kivetett megemelt termékdíj szolgál, amely a visszaváltható csomagolások számára némi versenyelőnyt biztosít). A rendeletet jelenleg a közigazgatási államtitkárok egyeztetik, elfogadása - az EU-tagállamokkal történő kötelező egyeztetés után - legkorábban három hónap múlva várható.
