A bizottság a jövő héten hallgatja meg George W. Bush elnök jelöltjét, aki az exnagykövetek szerint teljesen alkalmatlan a posztra. A legnagyobb kifogás vele szemben az, hogy minden eszközzel akadályozta a nemzetközi fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat. A világszervezetről pedig azt gondolja, hogy csak akkor van bármi értelme, ha közvetlenül kiszolgálja az Egyesült Államok érdekeit. A Fehér Ház elmúlt négyéves politikája és a mostani személyi döntés arra enged következtetni, hogy Bolton nem áll egyedül a nézeteivel.

A jelenlegi amerikai külpolitika nyűgnek érez minden nemzetközi kötelezettséget, amely szerinte akadályozza a terrorizmus elleni háborút. Az Egyesült Államok a kölcsönös előnyökön alapuló, tartós szövetségi rendszerek és az önmagukban is tekintélyes nemzetközi szervezetek helyett az alkalmi koalíciókat részesíti előnyben, amelyekben az amerikai akarat dominál, és lehetőleg nincs szó hosszabb távon érvényes elvekről. A neokonzervatív nézetek azonban még a jobboldalon sem egyeduralkodók, a hagyományos külpolitikai elit többsége szerint a nemzetközi együttműködés intézményrendszerét ésszerűbb lenne felhasználni, semmint szétverni. A vita az ENSZ szerepére is kiterjed. A republikánusok jobbszárnya már a világszervezet puszta létét is nehezményezi, míg a Lugarhoz hasonló, mérsékelt politikusok szerint nem kellene a fürdővízzel a gyereket is kiönteni.

A Kofi Annan elleni személyes támadások kettős célt szolgálnak. Egyrészt megpróbálják kierőszakolni az amerikai politikát nyíltan bíráló afrikai politikus idő előtti távozását, de ha ez nem is járna sikerrel, legalább meg akarják akadályozni az általa sürgetett reformok elfogadását. Washington most nem támogat semmit, ami a multilaterális világképet erősítené, vagyis egy olyan ENSZ-et sem, amely az eddiginél hatékonyabban képviselné a globális érdekeket. Az amerikai politika idővel persze változni fog, de lehet, hogy ez már késői kárpótlás lesz a most sarokba szorított főtitkárnak.