A második helyen startolt Be Cool! - Csak lazán! című mozi például kifejezetten vérlázító. (Egyébként már az is mindent elmond, ha egy vígjáték nem indul az élen.) Pontosan tíz évvel ezelőtt mutatták be a Szóljatok a köpcösnek! című előzményt. Szép emlékű darab: könnyű kis komédia volt. Ehhez képest ez a görcsös és izzadságszagú erőlködés semmi. Amit hőse, Chili Palmer játszik, az egyszerűen túl kevés, hogy elhiggyünk róla bármit is. Ahhoz forgatókönyv is kellett volna. Bár a figurát alakító John Travolta próbál olyan nagyon cool lenni, talán el is hinnénk neki, ha nem játszott volna Quentin Tarantino kultikus alapművében, a Ponyvaregényben, és ott nem lett volna nagyon cool.

Apropó Ponyvaregény. Uma Thurman még mindig jó nő, most is nyomnak Travoltával egy filmtörténetinek szánt táncot, de ennél még egy alfától omegáig-féle mulatós is izgalmasabb. A többiekről pedig még ez sem mondható el, csupán világsztárokból összeverbuvált marionettcsapat, amelyektől megiszonyodva a bábjátékos szabadságra ment. Így maradnak az egyszer vicces, húszadszorra már kínosnak sem mondható poénok.

Nehéz egy olyan termékről beszélni, amelyről nagyon sokan leírták már, hogy bár világsiker és igazi pénznyomda, tulajdonképpen nem túl sokat ér. A hírneve ennek megfelelően megelőzte a Joel Schumacher és Andrew Lloyd Webber fémjelezte filmprojektet, Az operaház fantomját. Ha mi most nem vizsgáljuk a színpadi musical dramaturgiai sajátosságait és műfaji velejáróit, nem marad szinte semmi, amiért igazán haragudni lehetne erre a filmre. Látványos, monumentális, a musical aranykorának szentimentalizmusát árasztó mű.

Az egyetlen támadási felület, hogy valóban kissé poros felfogásban készült a moziváltozat (is), de nem túl ízléses egy szigorú adaptáción számon kérni az éppen divatos trendeket. Mindemellett nem biztos, hogy nincs létjogosultsága a mozikban a konzervatív musicaleknek. A világ legjövedelmezőbbje sem éppen új darab: a már korábban említett John Travolta filmje, az 1978-ban készült Grease - Pomádé (nem is mellékesen, ez is egy giccses szerelmi sztori). A lista másodikja a szintén konzervatív stílusú Chicago, a harmadik az 1975-ben viszont valóban forradalmian ható Rocky Horror Picture Show. Az első igazi trendi produkció az ötödik helyen tanyázó Moulin Rouge!, amelytől már nem sokkal van lemaradva Az operaház fantomja.

Figyelembe véve, hogy Budapesten nem igazából szoktak a tinik ízlésvilágától távol álló művek labdába rúgni, Az operaház fantomjának mostani valamivel több mint 14 ezer nézője és harmadik helye legalább derék helytállás.