Akkor hol, mit rontott el Akajev? A Leningrádban végzett és a gorbacsovi peresztrojka idején felbukkant, reformszellemű vezető túl hosszú ideig, 14 évig ült egyfolytában a hatalom emeltyűi mögött. Ez lett a veszte. No meg az, hogy zsugori volt, nem akart megosztozni a hatalom tortáján az elit befolyásos csoportjaival. Ehelyett beleesett az ázsiai despoták leggyakoribb hibájába, családja, gyermekei között osztogatta a kulcspozíciókat, ahelyett, hogy kiépítette volna klientúráját a nem túl nagyszámú kirgiz elit bevonásával.

Melyik állam lehet a következő a Független Államok Közössége, a FÁK (a volt Szovjetunió) tagja körében? Ukrajna, Grúzia, Kirgizisztán három különféle modell. Talán az irányzat egyedül közös bennük, hogy a FÁK éppúgy elindult a bomlás útján, mint annak idején elődje, a Szovjetunió.

Moszkva számos tekintélyes politológusa Azerbajdzsánt jelöli meg, mint a következő eldőlő dominót. A hatalmas olajvagyonon ülő azeriek - gazdaságilag legalábbis - sokkal fontosabbak, mint a szegényebb (de például jelentős uránérckészletekkel rendelkező) Kirgizisztán. Az azerbajdzsán hatalmi elit egészében véve egységes, de repedések törik meg. Az Alijev-dinasztia azonban nem gyökeresedett meg. Hejdar Alijevet, az egykori Szovjetunió politikusát, a KGB egyik vezetőjét halála után Azerbajdzsán élén fia követte. Az ifjabb Alijevnek nagyságrenddel kisebb a tekintélye, mint a papának volt. És az idén ősszel jön a nagy csapda, a kísértés: választások lesznek az olajon úszó köztársaságban.

Azerbajdzsánt Kazahsztán és Üzbegisztán követheti. Mindkettő, kiváltképpen Kazahsztán, sokkal fontosabb Kirgizisztánnál. Felértékeli őket Kazahsztán olaja, Üzbegisztán földgáza, stratégiai helyzetük, Kínához való közelségük, szerepük az energiaéhes óriás, Peking olajjal-földgázzal való ellátásában.

Kazahsztánnak hosszú határa van Kínával. Azzal az országgal, amelyre a konfliktus kapcsán érdemtelenül kis figyelmet szentelnek. Kína az USA mellé feltörekvő második szuperhatalom, fogalmaz Andrej Kokosin, aki jelenleg az orosz duma FÁK-bizottságát vezeti, és a peresztrojka idején a nagy befolyású Amerika-intézet helyettes vezetője, az orosz-szovjet külpolitika egyik alakítója volt.

Peking árgus szemekkel követi a határai mentén végbemenő eseményeket. Legforróbb határszakaszai az iszlám vallású, meg-megmozduló ujgurok lakta - ebben, az általuk Kelet-Turkesztánnak nevezett - térségben vannak. Az ujgurok Kazahsztánban, kisebb részt Kirgizisztánban is laknak. Éppen Akajev volt, aki még 1993-ban nem engedélyezte, hogy Kirgizisztánban szeparatista, Nagy-Ujgurisztánt megalapító szervezet alakuljon, amely magában foglalta volna a hatvanezer kirgíziai, kétszázezer kazahsztáni mellett a több mint tízmilliónyi, Északnyugat-Kínában, Hszincsiang tartományban élő ujgurt is.

Az ujguroknak Almatiban ma is több, Kína-ellenes szervezetük működik, amelyek Kelet-Turkesztán függetlenségét akarják. Erről sem a pekingi, sem az almati vezetés nem szeret beszélni. Zavaró, de létező probléma. És alig van rá jó megoldás. Igaz, amióta az iszlámmal takarózva agresszív terrorcsoportok támadnak a világra, a Peking által elnyomott ujgurokkal kinyilvánított nemzetközi szolidaritás is mintha mérséklődne.

Ám Kína puszta jelenléte egyre nagyobb hatást gyakorol a térség, Közép-Ázsia folyamataira. Az iszlamizációval szemben hatalmas ellenerő formálódik: Peking elemi érdeke, hogy egy vele ellenséges és központosító hatalmára veszélyt jelentő ideológia - az iszlám - ne erősödjön. Persze Közép-Ázsia állattenyésztő, nomád népei, például a kirgizek, kazahok között az iszlám (annak szunni ágazata) sosem tudott olyan erős gyökeret verni, mint az iszlám vallási központokhoz, Isztambulhoz, Buharához közelebb eső, jobban letelepedett népeknél, azeriknél, üzbégeknél.

Az lenne a legjobb Oroszországnak, ha Kirgizisztánt felosztanák Kazahsztán (északi részek) és Üzbegisztán (déli, a Fergana-medencével határos vidékek) között? - veti fel egy orosz politológus. A kirgizek és a kazahok nemcsak etnikailag rokonok, nyelvük is roppant közeli, egymást éppúgy megértik, mint a csehek a szlovákokat. Ugyanazokat az ételeket szeretik, eszik, a kézzel sodort tésztát, az ízletes-fűszeres lagmant, vagy a zöldségekkel párolt birkát, a besbarmakot. A Szovjetunió első néhány évében, ezelőtt nyolcvan esztendővel a mai Kazahsztánt is Kirgíziának nevezték.

A Kirgizisztánt felosztó politológust persze lehurrogják, de el is gondolkodnak azon, amit mond. Az évszázadok óta nyugtalan, egyensúlytalan térség ismét forrásban van, és nem tudni, az új kirgiz vezetés merre rántja a kormányt.