- Bár a részvényárak emelkedése egy ideje az 1998 előtti fénykort idézi, a tőzsde mint intézmény szerepe lassan egészen jelentéktelenné vált, amin a jelek szerint az utóbbi másfél év sikerei sem változtattak.

- Ezzel nem értek egyet. Közel 29 milliárd euró befektetést köt le a BÉT 18 milliárd forintos napi forgalom mellett. A hazai lakossági és intézményi befektetők siralmas részesedése az ország megtakarítási hajlandóságának és befektetői kultúrájának szegénységi bizonyítványa, nem a tőzsdénk gyengesége.

- A tőzsde gazdasági jelentőségét elsősorban az adná, ha a vállalatok hitelek felvétele helyett itt próbálnának új részvényesek bevonásával tőkét gyűjteni. A 90-es évek közepén a pesti tőzsde betöltötte ezt a szerepet, az utóbbi években viszont egyetlen komolyabb társaság sem jelent meg a BÉT-en, hiába indították el a tőzsdeképes cégek klubját és kampányoltak az új bevezetésekért. Ennyi idő után talán kimondható, hogy ez a próbálkozás kudarcba fulladt.

- Erről szó sincs. A nagyobb hazai cégek már a tőzsdén vannak, a középvállalatok vezetői pedig még nem jutottak el arra a pontra, hogy a tőkepiacon gyűjtsenek pénzt, ha felvásárlásra vagy jelentősebb beruházásra készülnek. Őket meggyőzni időbe telik. Mi annyit tehetünk, hogy megkönnyítjük a tőzsdei bevezetést: most kezdeményezzük például, hogy egy cégnek ne legyen kötelező tőkét emelnie, ha a tőzsdére akar jönni. Így elég lenne, ha a jelenlegi tulajdonosok saját részvényeik egy részét eladnák a parketten, akár pusztán presztízs okokból. Tőzsdei cégként ugyanis könnyebb partnereket találni, hitelt felvenni, pályázatokon nyerni.

- Vannak jelentkezők, akiket a kötelező tőkeemelés tart vissza a tőzsdétől?

- Vannak. A Bank Austria Creditanstalt részvényei Varsóban, az Erste Bank papírjai pedig Prágában forognak. Ezeket a bankokat például szeretném itt látni a Budapesti Értéktőzsdén is. Főként, mivel ők a legnagyobb tulajdonosaink. Ehhez viszont az is kellene, hogy a gyorsjelentéseket ne csak magyarul, hanem németül vagy angolul is elfogadhassa a BÉT, ami óriási bürokratikus könnyítés lenne a külföldi társaságoknak. Ezt az akadályt is le szeretnénk bontani.

- Miért jó egy nagy osztrák banknak, ha a részvényei Bécs mellett Budapesten is forognak?

- Egy cégnek, amelynek az egész régióban vannak leányvállalatai, ez jó marketingfogás, hiszen így a sajtó napi rendszerességgel foglalkozik vele, egészen alacsony költségért. A forgalomban tartási díj évente tízmillió forint körül van egy OTP vagy Mol méretű cég esetében, ami egy plakátkampányhoz képest is elenyésző kiadás.

- Van más okuk is ezeknek az osztrák bankoknak, hogy idejöjjenek, mint az olcsó marketing?

- Addig nem, amíg a hazai befektetők, elsősorban a magyar nyugdíjpénztárak ennyire passzívak a tőzsdén, és csak a kispadról, állampapír-befektetésekben ücsörögve szemlélik, hogyan fociznak a profik a pályán.

- Amikor elődjét, Jaksity Györgyöt megválasztották a tőzsde elnökének, azt nyilatkozta: a helyi befektetők hiányát tartja a BÉT legnagyobb problémájának. Az új bevezetések mellett ez volt a másik cél, amiért évek óta kampányolnak, eredménytelenül. A múlt évi rekordhozamok sem tudták meggyőzni a hazai kisbefektetőket, hogy részvényeket vegyenek.

- Most inkább a magyar lakosság átlagos pénzügyi ismeretéről mondott kritikát. Ezen a hozzáálláson nem lehet rövid idő alatt változtatni. Mi igyekszünk meggyőzni mindenkit, hogy gondoljon a jövőre. Elöregedő társadalomban élünk, és a mai nyugdíjrendszer jövője egyre kilátástalanabb. Ezért muszáj megtakarítani, főleg hosszú távra. A mai fiatalok nehéz nyugdíjasévekre számíthatnak, ha ezt nem teszik.

- Erre vannak a nyugdíjpénztárak, ahol profi vagyonkezelők fektetik be a pénzt.

- A magyar nyugdíjpénztárak befektetési politikája szinte károsan konzervatív. Az 1300 milliárd forint nyugdíjpénztári vagyon alig hét százalékát fektetik részvényekbe. Lengyelországban ez az arány 30, Nyugat-Európában 40-50, Amerikában pedig 60-80 százalék. A tengerentúlon tudják, hogy a részvény egy 15 éves időszakon túl szinte biztosan ver bármilyen más befektetést, ez bizonyított. Most minden pénztár elégedett, hogy 2004-ben 17-18 százalékos hozamokat ért el, miközben az előző évek hozamai többnyire az inflációt sem értek el. A BUX pedig az elmúlt egy évben 60 százalékkal ment fel. Ehhez képest ez nem túl fényes eredmény.

- Ha az ügyfelek nem akarnak kockáztatni, ezt a pénzüket kezelő intézmény sem teheti meg.

- A magyar nyugdíjpénztárak tartózkodásában inkább az játszik szerepet, hogy jelenleg egyéves hozamokat kell jelenteniük. Egy éven belül pedig kockázatos részvényekbe fektetni. Ezért kezdeményezzük, hogy a három-, ötéves vagy még hosszabb távú hozam publikálása legyen előírás. Emellett kidolgoztunk egy javaslatot a nyugdíjrendszer negyedik pillérének létrehozására is, amihez a szóbeli támogatást már megkaptam Kuncze Gábortól, Varga Mihálytól és Dávid Ibolyától, és tájékoztattam Draskovics Tibor pénzügyminisztert is. Az amerikai mintát követve egy nyugdíj-előtakarékossági számla létrehozását javasoljuk. Ez egy olyan értékpapírszámla lenne, amelyet minden bankban nyithatna bármely magyar lakos. A politika feladata meghatározni ehhez a megfelelő ösztönző rendszert, hasonlóan a nyugdíj- vagy egészségpénztári befizetésekhez.

- Adókedvezménnyel?

- Adókedvezmény nélkül nehéz az embereket ma megtakarításra bírni.

- Miben lenne más ez az előtakarékossági számla, mint egy nyugdíjpénztári megtakarítás?

- A számla tulajdonosa ide akkor fizetne be pénzt, amikor tud, viszont a nyugdíjig azt már nem vehetné ki. Olcsóbb is lenne a nyugdíjpénztáraknál, hiszen nincs vagyonkezelő és más eltartandó bürokrácia. Mindenki maga dönthetné el, a pénzét mibe fekteti: részvénybe, állampapírba vagy más pénzügyi befektetésbe, és napi rendszerességgel követhetné, hogyan alakul a megtakarítás értéke.

- Miből gondolják, hogy ez az előtakarékossági számla bármit is változtat a lakosság hozzáállásán? A többség valószínűleg ugyanúgy állampapírba fektetné a pénzét, ahogy teszik ezt a nyugdíjpénztárak ma is.

- A gond nemcsak az, hogy az emberek töredéke mer részvényekbe fektetni, hanem, hogy a többségük egyáltalán nem tesz félre. Ha valaki már eljut odáig, hogy befektet - erre ösztönözne az adókedvezmény -, akkor megkóstolja a részvényeket is. A mi feladatunk, hogy meggyőzzünk mindenkit arról: hosszú távon akkor jár a legjobban, ha pénze minél nagyobb részét teszi megbízható vállalati részvényekbe.

- Ha sikerrel járnak is, talán éppen akkor nyílik majd meg ez a lehetőség, amikor nem lesz érdemes részvényt venni vagy azért, mert a tőzsde még inkább túlértékelt lesz, vagy azért, mert egy komoly áresés után leszünk.

- Szó nincs ma túlértékeltségről. Átmeneti áresés pedig mindig volt és lesz is, de amíg a cégek nyereségesek, az árfolyamok hosszú távon felfelé tartanak. 1997-ben 1500 forintért lehetett Mol-részvényt venni, ma 16 ezerért lehet eladni, pedig közben megjártuk az orosz és az ázsiai válságot, nem beszélve 2001. szeptember 11-ről. Az áresésre mindig úgy tekintek, mint egy jó lehetőségre a vásárláshoz.

- Sokan riogattak azzal, hogy a BÉT új osztrák tulajdonosai előbb-utóbb felszámolják a kereskedést Pesten. Összefügg a lakosság megnyerésére tett próbálkozásaik jövőbeli eredménye azzal, hogy hosszú távon megmarad-e a BÉT? Egyáltalán, új cégek és helyi befektetők hiányában van bármi értelme annak, hogy Budapesten működik egy tőzsde?

- Ha nincs saját tőzsdéje, Budapest minden regionális, pénzügyi és gazdasági fontosságát elfelejtheti, a hazai cégeknek pedig szinte esélyük sem lenne arra, hogy részvénykibocsátással szerezzenek tőkét. Londonban egy Mol méretű céget is másként kezelnek, nemhogy egy magyar középvállalatot. A BÉT egyébként is nyereséges, akkor miért akarná bárki megszüntetni?

Szalay-Berzeviczy Attila, a BÉT elnöke. Várják a befektetõket