Exzseni, baseballsapkában
Úgy sakkozni, mint ezelőtt harmincvalahány évvel, már régen nem tud, elméjét a világgal való örökös háborúzás vélhetően elborította. Már csak egy zsémbes öregember, aki szemébe húzott baseballsapkával lép ki az izlandi jeges tavaszba a reykjavíki reptér főépületéből, hogy meleget, valami emberséget találjon új hazájában, a távoli gejzírszigeten. Oda-odavakkant valamit az őt karéjban kísérő újságíróknak-fotósoknak. Bobby Fischer ismét médiasztár - talán utoljára. Az izlandi kormány menedéket ad neki, az USA embargósértés miatt körözi. Reykjavíkban nem feledik, hogy 1972-ben a Fischer-Szpasszkij sakkvilágbajnoki mérkőzés - sokak szerint az évszázad meccse - helyezte őket vissza a világtérképre. Izland... ja az a furcsa sziget, ahol Fischer sakkozott - mondhatták ezelőtt harminchárom évvel a népek a világban.
Izland a mérkőzéssel "felkerült" a világtérképre. 1972 a hidegháborús szovjet-amerikai versengés időszaka - a fegyverkezésben is, bár ez az esztendő a Moszkva és Washington közötti első rakétakorlátozási megállapodás, a Salt I. éve is. Az 1972-es sakkvilágbajnoki meccs közben szinte magától értetődően a két világrendszer harcának a jelképévé válik, messze túlmutat a 32 bábu intelligens tologatásán.
A "szabad világ", Amerika bajnoka, Bobby Fischer két hónapig a nagy tengerentúli lapok címoldalas szereplője, valóságos "orosz medveölő Szent György". Olyan eseményekkel verseng az olvasók figyelméért, mint a vietnami háború, Hanoi karácsonyi bombázása. Pedig az 1972-es év bővelkedik más szenzációkban is. ekkor robban ki az Amerikát jelentősen átalakító, következményeiben az elnöki hatalmat kordába szorító Watergate-botrány.
Aztán hosszú évtizedekig se kép, se hang. Bobby Fischer valahol dekkol, begubódzik, mint a légyember, a bábból aztán kikel az antiszemita, szélsőséges "új" Bobby. Azelőtt, első "izlandi" korszakában csak különc volt. Mindenféle extravagáns kívánságokkal zaklatta az 1972-es reykjavíki mérkőzés rendezőit - később azonban gonosszá vált. Az "új" Fischer számára ünnepnap 2001. szeptember 11. - amikor iszlamista terroristák háromezer ártatlan emberrel együtt eltörölték a föld színéről a New York-i világkereskedelmi központ ikertornyait. - Csodálatos hír - áradozott az egyik fülöp-szigeteki rádiónak a bomlott agyú sakkzseni. - Szeretném megérni, amikor lesöprik a térképről az Egyesült Államokat - tette hozzá a sakkozó, aki a neonácikkal együtt tagadja a holokauszt tényét, noha tulajdon édesanyja zsidó származású.
Tegnap már Tokió és Koppenhága között, a SAS Boeingje első osztályán, whiskyt kortyolgatva szidja az AP tudósítójának Japánt, az Egyesült Államokat, miután Izland mentőövet dob neki, állampolgársággal óvja meg az USA-nak való kiadatástól. Fischer 1992-ben, tizenhárom évvel ezelőtt - fitytyet hányva a Milosevics-rezsimet sújtó embargónak - elmegy Belgrádba, hogy Borisz Szpasszkijjal újrajátssza a nevezetes, 1972-es meccset. A mérkőzés feledhető - Fischer ezért kapott 3,5 millió dollárja nem. Az amerikai adóhivatal azóta szeretné tisztázni a pénz eredetét. Máig sem tudni pontosan, honnan, milyen forrásokból telt a Milosevics-rezsimnek egy propaganda-sakkmérkőzésre, a washingtoni igazságügyi szervek pedig az embargó megsértéséért vonnák kérdőre a sakkozót. Hiába. Bobby nemsokára egy kellemes gejzírhőfürdőben áztatja fáradt ízületeit, szidja Busht, az amerikaiakat, a japánokat, mindenkit, aki nem olyan, mint ő, és úgy él majd kisíbolt dollármillióiból, akár az atlanti tőkehal a vízben Izland partjainál.
