Ha nem is titokban, de a legnagyobb csendben Amerikában telepedett meg Iljasz Ahmadov, az 1999 óta külföldön élő csecsen külügyminiszter. Az Oroszország által terroristának minősített 44 éves férfit az amerikai külpolitikai elit kiemelkedő alakjai vették oltalmukba. Jelzésértékű, hogy nemcsak szabadon mozoghat, de állást is kapott egy kongresszusi pénzen fenntartott politikai intézetben. Az Ahmadov sorsa és az orosz demokrácia iránt táplált amerikai illúziók elmúlása közötti összefüggésekről Matthew Brzezinski, az egykori nemzetbiztonsági főtanácsadó, Zbigniew Brzezinski unokaöcscse közölt cikket a The Washington Post színes magazinjában. Az írás címe: Szürreálpolitika.

Ahmadovot a közelmúltban megölt csecsen elnök, Aszlan Maszhadov nevezte ki külügyminiszternek abban az átmeneti időben, amikor a Borisz Jelcinnel kötött megállapodás alapján többé-kevésbé legálisan gyakorolta a hatalmat Groznijban. Az 1999-es moszkvai házrobbantások után sejteni lehetett, hogy a tűzszünetnek vége, és Ahmadovot zsebében ötszáz dollárral, táskájában egy hordozható számítógéppel külföldre küldték, hogy segítsen támogatást szerezni a szakadárok ügyének. Az orosz vonalakon mentőautóban csempészték át, Grúzián keresztül Bakuba ment, ahol gazdag csecsenek adtak neki pénzt ruhára és repülőjegyre. 2001-ben Svájcban titkos megbeszéléseket folytatott orosz parlamenti képviselőkkel, ám nem sokkal később kénytelen volt elhagyni Azerbajdzsánt, és az Egyesült Államokban kért politikai menedékjogot. Előbb Nicholas Daniloff újságíró bostoni házában lakott, majd egy vermonti farmer birtokán volt kisegítő munkás.

Az oroszok arra hivatkozva kérték a kiadatását, hogy állítólag kaukázusi iszlám köztársaság alakítására hívott fel a grozniji televízióban, és a Dagesztánba betörő csecsen osztagok egyik parancsnoka volt. Ahmadov nem tagadja, hogy valóban harcolt az oroszok ellen, ám azt mondja, nem vett részt terrorakciókban, és az iszlám államvallássá tételének sem híve. Éppen emiatt még a kilencvenes évek végén szakított Samil Baszajevvel, a leghírhedtebb és legbefolyásosabb csecsen harctéri parancsnokkal. Az illetékes bíróság végül a bizonyítékok elégtelen voltára hivatkozva elutasította az orosz kérést.

Az amerikaiak által mérsékeltnek tekintett, egykor politikatudomány szakon végzett Ahmadov érdekében többek közt Frank Carlucci volt védelmi miniszter, John McCain republikánus és Edward Kennedy demokrata párti szenátor, Madeleine Albright volt külügyminiszter, Alexander Haig és Zbigniew Brzezinski volt nemzetbiztonsági főtanácsadó, illetve James Woolsey volt CIA-igazgató emelt szót. A hatóságok csendes beleegyezése egyben reakció arra, hogy Vlagyimir Putyin elnöksége alatt a Kreml felszámolta a szabad sajtót, kiszorította a közéletből a politikai ellenzéket, és újraközpontosította a hatalmi struktúrákat. Miközben egyes szakértők szerint Oroszország már-már a fasizmus felé tart, az amerikai külpolitika azt mérlegeli, milyen eszközei vannak Moszkva befolyásolására.

Maszhadov halála után gyakorlatilag nem maradt csecsen vezető, akivel tárgyalni lehetne. Baszajev terrorcselekményeivel lejáratta magát a külvilág előtt, az amerikaiak azt gyanítják, hogy Oszama bin Ladennel tart kapcsolatot. A köztársaság kivérzett, a katonakorban lévő férfiak jelentős része meghalt, a fiatalok egyre radikálisabbak, és az oroszok is egyre kegyetlenebbek. Másrészt a csecsenek kétszáz éve harcolnak a függetlenségért, a békére csak a tárgyalások adnának esélyt.

Washingtonban Ahmadov kerüli a feltűnést, és ha nyilvános helyen jelenik meg, sosem ül háttal az ajtónak. Az oroszok tavaly Katarban felrobbantották az emigrációban élő Zelimhan Jandarbijev volt csecsen elnököt, Londonban ismeretlenek felgyújtották egy másik emigráns politikus, Ahmed Zakajev lakását. Bár az amerikaiak nem hiszik, hogy az orosz titkosszolgálat itt hasonlóval próbálkozna, Ahmadov joggal óvatos. Felesége és három gyermeke Svédországban él, legkisebb fiát, aki kétéves, még sosem látta. A család jelenleg amerikai beutazási engedélyre vár.

Washington, 2005. március Horváth Gábor