Gyógyultan? - amerikai kúrán
"Két év alatt meggyógyult a leukémiából egy nyolcéves kislány, aki mindvégig tudta, hogy halálos betegséggel kezelik, de akaraterejének és a nemzetközi összefogásnak hála, legyőzte a gyilkos kórt. A gyógyításra édesanyja szinte egész vagyona ráment. Mindez azonban nem számít, hiszen együtt tölthetik a karácsonyt, s volt idő, amikor ezt a legmerészebb álmaikban sem hitték volna" - folytatódnak a fotókkal illusztrált sorok. Képek a hazaérkezésről. Vakuk és kamerák kereszttüzében mosolyog a család, a légitársaság fogadói és Balogh István, a Gyermekrák Alapítvány vezetője. "A halálból hozták vissza a nyolc és fél éves kiskőrösi kislányt" - szól egy újabb szalagcím a honlapon.
És a történet: a rokonlátogatáson a tengerentúl tartózkodó kislánynál három évvel ezelőtt Amerikában leukémiát diagnosztizáltak. A kicsi sokat betegeskedett, állandó hőemelkedése volt. Az amerikai orvosok akkor riasztották az édesanyát: lánya életveszélybe kerül, ha nem kezdik el azonnal a kórházi kezelést. Ez augusztusig tartott, pár hét után a kislánynak már csak a legszükségesebb időt kellett a kórházban töltenie. Ekkor lejárt az anyuka vízuma. Az orvosok azt mondták, hogy Magyarországon is lehet folytatni a kezeléseket. Ekkor kerültek kapcsolatba Stalter Judittal, az Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítvány vezetőjével.
- Kétségbeesve hívott fel a mama, hogy odakint az utcán él, a visszaútra sincs pénzük, segítsek. A Baptista Szeretetszolgálat segítségével tudtak hazajönni. A kislányt már a repülőtéren várta a főnővér, a mentő, a klinikán a szabadságát megszakító orvos - emlékszik vissza a segítő. A kislány kezelését Kovács Gábor, a Tűzoltó utcai II. számú gyermekklinika hematológiai osztályának a vezetője kezdte el, miközben Stalter Juditék lakást találtak nekik. A főorvos szerint a kislány szépen gyógyult, decemberre már csak szinten tartó kezelésre volt szükség. Egy hónap után hazamehettek Kiskőrösre, ahonnan rendszeresen visszajártak Budapestre a kezelésekre.
Az édesanya másként emlékszik: szerinte az itteni orvosok a kelleténél jóval nagyobb dózisokkal folytatták a kezelést, s még a kinti gyógyszereket sem ismerték. Miután Gabi fájdalmai erősödtek, elvitte a szegedi klinikára. - Később már a kislány arra is képtelen volt, hogy felkeljen az ágyából. Ezért felhívtam az amerikai kezelőorvost, hogy baj van - meséli Turán Györgyi. - Ő közölte, az egyetlen esélyünk, ha visszamegyünk. Gyesből éltünk, fogalmam sem volt, miből utazzunk.
Szegeden dr. Bartyik Katalin, a gyermekklinika onkológusa kezelte a kislányt, aki szerinte jó állapotban érkezett hozzájuk. - Ha úgy lett volna, ahogy a mama meséli, egyetlen orvos sem engedte volna haza, hanem a kórházban tartja. Mindebből azonban a vizsgálatok semmit sem igazoltak - mondja a szakember, aki húsz éve gyógyít leukémiás betegeket.
Az anyuka mégis arról beszélt: a gyerek életveszélyben van, és elsőként a már korábban segítségére sietett alapítványt kereste. Stalter Judit értetlenül állt a helyzet előtt, ezért megkereste a heamatológiai osztály vezetőjét. Kovács Gábor levélben kért felvilágosítást az amerikai kollégáktól. A gyerek állapota felől érdeklődött, mert nem értette, miért kellene kiutazni, hogy ott kezeljék a kislányt, és mi szükség van az anyuka által gyűjtött adományokra. Rákérdezett a vérképére, hogy van-e bármilyen visszaesés a beteg állapotában, gond a terápiával. - Semmilyen gond nem volt, nem tudtuk, mi indokolná az amerikai kezeléseket - mondja a főorvos, aki szerint a válasz egyértelműen igazolta sejtéseiket. "Csontvelővizsgálatot ugyan még nem végeztünk, de a gyerek láthatóan jól van. Az anyukája folyamatosan mindenkinek azt hangoztatja, hogy Gabriella nagyon beteg, és meghalt volna, ha nem jönnek vissza kezelésre. Amikor megláttuk a kislányt, tudtuk, hogy ez nem igaz..." - írták a főorvosnak az amerikai klinikáról. Az anyuka ettől függetlenül kitartott, s rátalált időközben a Gyermekrák Alapítványra, Kiskőrösön gyűjtést szerveztek, kisiskolások adták össze a zsebpénzüket az életmentőnek nevezett kinti úthoz.
- Nem az volt a lényeg, hogy a gyermek utazása mennyi pénzébe kerül az alapítványnak, hanem az, hogy mihamarabb visszajusson az Egyesült Államokba - mondja Balogh István, a Gyermekrák Alapítvány elnöke. - Nálunk nem a pénz a fontos, hanem az, hogy teljes kapcsolatrendszerünkkel segíthettük egy gyermek életben maradását. Mi addig küzdünk egy rákos gyerekért, amíg dobog a szíve. A kislány orvosi dokumentációját a szülő kérésére küldtük ki. Miután kint az orvos a leleteket átolvasta, felhívott telefonon, hogy a gyermek minél hamarabb jusson ki, különben nem biztos, hogy életben marad. (Itt az alapítványi vezető emlékeztet rá, hogy a gyereket kezelő amerikai professzor a Duna Televízióban is nyilatkozott erről. Ilyen nyilatkozatnak a tévécsatorna archívumában nincs nyoma, és a kislány sorsát, útját nyomon követő riporterek sem tudtak róla.)
A Gyermekrák Alapítványnál mindenesetre a zárójelentések, szakvélemények, dokumentációk alapján döntöttek úgy, hogy nélkülözhetetlen a kiutazás, s teljesítik az édesanya kérését. Ehhez pedig, ha az alapítvány saját pénzére nem feltétlenül, de gyűjtés szervezésére mindenképp szükség volt.
Megmozdult mindenki: a beteg gyermek gyógyulása érdekében ki-ki abban segített, amiben tudott - a magyar légitársaság repülőjeggyel, egy pénzintézet pénzzel. Csakhamar elintézték a biztosítást is, hogy fedezni tudják a kinti gyógyítás költségeit. Egy amerikai egyházközség segítségével a család a kontrollidőszak alatt is ingyen maradhatott kint, végül húsz hónapig. Gabit az anyuka szerint ott meggyógyították. A szülő, illetve Balogh István szerint azt tapasztalták, hogy a kinti első kezelés után a Magyarországon folytatott második kezelés időszaka alatt a gyermek állapota rosszabbodott. Balogh István szerint az immunerősítő terápia nélkülözhetetlen, s olyan kórházban, ahol ez nincs, ott el sem kezdhetnék a kemoterápiát. Ő azt mondja: a kislánynál kint megismételték a kezelés itthoni szakaszát, ami ott egy egészen más terápiát jelentett. Az itthoni gyermekonkológusok szerint viszont a citosztatikumokban nem igen vannak eltérések, hatásmechanizmusuk szinte azonos, legfeljebb a nevük lehet más. Úgy tudjuk, a kislánynál ellenőrző laborvizsgálatot is végeztek. Miután az amerikai orvosok megállapították, hogy Gabi meggyógyult, hazaengedték, és azt kérték, hogy itt végezzenek kontrollvizsgálatokat.
- Ezeket a vizsgálatok az amerikai orvosok utasításainak megfelelően a Szegedi Orvostudományi Egyetem gyermek-onkohaematológia osztályán ellenőrzik - mondja a Gyermekrák Alapítvány vezetője.
Ennek a klinikának a vezetője, a kislány orvosa, Bartyik Katalin, illetve a korábbi kezelőorvos, Kovács Gábor viszont megdöbbent a hallottakon. A kislány ugyanis az ő leleteik, vizsgálataik alapján teljesen gyógyult volt, amikor kiment Amerikába, ahogyan szerencsére az ma is. - Már az utókezelés folytatásához is megrendeltük az egyedi gyógyszert, amit az anyuka át sem tudott venni. Addigra már Amerikában voltak - mondja főorvos.
Mindenesetre most ismét Szegedre járnak, Bartyik Katalinhoz, aki azt mondja: Gabi teljesen jól van. A betegsége kimondottan jól kezelhető, s ha időben észlelik a bajt, szinte valamenynyi beteg meggyógyulhat. - Itthon ugyanazokkal a szakmai előírásokkal dolgozunk, mint Amerikában, s a gyógyulási arány is ugyanolyan, mint bárhol másutt. Minden, ma a világon elérhető készítményt nálunk is megkaphatnak a betegek. Semmi szükség - a gyereknek pedig különösen nem - az ilyen csinnadrattára. Hacsak nem jó és olcsó reklámfogásnak szánják.
