- Komoly sajtóvisszhangot vert, amikor tavaly októberről az idén márciusra halasztották a Titanic filmfesztivált. Egyik indokuk a pénzhiány volt. Mostanra megnyíltak a csapok?

- Igen, és alighanem azért is, mert ősszel sikerült segítségkérő, és nem támadó hangnemben vázolni a problémáinkat. A legfontosabb, hogy a két nagy pénzosztó szervezet, a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Mozgókép Közalapítvány is garantálta az előkészületek támogatását. A márciusi időpont pedig azért is jobb, mert az érintett kuratóriumok éppen a fesztivál alatt fognak dönteni a Titanic utólagos támogatásáról. Így láthatják, mire fordítjuk a pénzt.

- Nem szokás az utolsó utáni pillanatban ilyen súlyú rendezvény ellenében dönteni.

- Mindenesetre a mostani fesztivál lesz az első, amelyre nyugodt lelkiismerettel köthettünk le és szállíttathattunk filmeket. Ez meg is látszik a programunkon: ötvenegy játék- és tíz dokumentumfilmet mutatunk be. Eddig nem volt rá példa, hogy tizennyolc művet válogassunk be ázsiai alkotóktól.

- Akkor, gondolom, drasztikusan megnőtt a költségvetés.

- Nem növeltük az őszre tervezett hetvenmillió forintos büdzsét, csak időben össze tudtuk szedni. Az utóbbi három fesztivállal a legnagyobb baj az volt, hogy nem tudtuk kiszámítani, mikor érkeznek be a pénzek, tehát nem mertünk kockáztatni. Megemlítem, hogy például a rotterdami filmfesztivál négyéves periódusokban kapja a támogatást, de Magyarországon is akad olyan kulturális terület, nagyrendezvény, amely többéves távlatban gondolkozhat. Fel nem foghatom, mi miért nem. Bizonyítottuk már, érdemes volna így döntenie valamelyik pénzosztó testületnek.

- Abból, hogy egy-egy fesztiválnak helyt adnak, az adott városok is rengeteget profitálnak. Budapest az ebből származó hasznából mennyit forgat vissza a Titanicnak?

- Keveset. Éveken keresztül reménykedtem, hogy a városvezetés mellénk áll, de mára be kellett látnom, Budapestnek nincs elég pénze ahhoz, hogy úgy viszonyuljon a kultúra öszszes területéhez, ahogy szeretne. Ahogy kellene.

- Mennyire mérvadó a nemzetközi körforgásban a Titanic?

- Figyelembe véve, hogy bemutatja az utóbbi egy év tendenciáit és összefogja a nagy, A kategóriás mustrák szenzációit, érdekességeit, mindenképpen az. Ahhoz viszont, hogy idecsábítsuk a nemzetközi sajtót és bekapcsolódjunk a vérkeringésbe, ennyi nem elég. Ahhoz hazai alkotások kellenének. Sajnos idén is csak egy lesz, Forgách Péter Fekete kutya című dokumentumfilmje. Azért csak egy, mert a magyar filmeket az íratlan, de kikerülhetetlen szabályok szerint a filmszemlén kell bemutatni. Pedig nem egy művet többen néznek meg a Titanic két-három vetítésén, mint később a mozikban. Nem lett volna ízléses, ha valamilyen értékrend szerint megszűrjük a februári filmszemlén bemutatott produkciókat, az azóta eltelt idő pedig nem volt elég új produkciókra.

Horváth György