PPP-program: nemzeti átok vagy gyümölcsöző befektetés?
A PPP-konstrukció (Public Private Partnership, azaz Köz- és Magánszféra Partnerség) lényege, hogy az állami tulajdonú területen magánbefektető építi vagy újítja föl, majd működteti az adott intézményt (így iskolai kollégiumot, büntetés-végrehajtási intézetet stb.). Például a kollégium működtetéséért az egyetem vagy a főiskola húsz évig szolgáltatási díjat fizet a befektetőnek - ennek felét a tárcával kötött megállapodás szerint a minisztérium vállalja át. Húsz év után az ingatlan nem kerül automatikusan az egyetemek és a főiskolák tulajdonába: az intézmények megvehetik a létesítményt vagy meghosszabbíthatják az üzemeltetési szerződést.
A kollégiumokkal kapcsolatos PPP-konstrukció bevezetését nemzeti átoknak nevezte a Fidesz alelnöke a Nap-kelte című műsorban. Pokorni Zoltán szerint a Gyurcsány-kormány kényszerpályát teremt a következő húsz évre, és zsákban futásra kényszeríti az aktuális kormányokat, ha előre elkölti az egyetemek, főiskolák valamennyi fejlesztési pénzét. Pokorni prognózisa szerint a most megkötött szerződések két-három éven belül "bedőlnek", s a beruházási költségeket az államnak kell előteremtenie, növelve ezzel az államadósságot. A politikus szerint olyan helyzet állhat elő, hogy tíz évet is húzódhat az euró bevezetése. Pokorni úgy látja, a kormányt egyetlen dolog motiválja: hogy a magánbefektető haszna bizonyosan megtérüljön. A kockázat és a haszon viszonyát úgy aposztrofálta: a haszon egy oldalon, kizárólag a magánbefektetőknél összpontosul, ugyanakkor minden kockázat a közösséget sújtja. A politikus szerint a közintézményi beruházások akkor a legáttekinthetőbbek és a legellenőrizhetőbbek, ha költségvetési forrásból valósulnak meg.
Lapunknak nyilatkozva vitatta ezt az álláspontot Csillag István volt gazdasági miniszter. A pénzügyi szakember szerint nem azzal lehet probléma, ha egy beruházás PPP-konstrukcióban épül fel, hanem azzal, ha a konkrét projektnél a versenyeztetés nem volt elég világos, a szerződés nem volt megfelelő. Csillag szerint csak a Fidesz álmaiban létezik tovább a szocializmus, amikor állami cégek építették, finanszírozták, üzemeltették például a kollégiumokat. Tudomásul kell venni, hogy az oktatási intézmények területén is egyre nagyobb arányban jelennek meg szolgáltatásaikkal a magáncégek. Ez pedig adott esetben ugyanolyan előnyös lehet, mint az egy összegben történő állami kifizetés - mondta a szakember.
Csillag szerint azt kell mérlegelni, hogy mi éri meg jobban. Az, ha az állam kizárólag az aktuális adófizetői pénzeket használhatja fel beruházásfinanszírozásra, de ehhez meg kell várni, amíg összegyűlik az adóbefizetők pénze. A másik megoldás az, hogy a beruházáshoz igénybe vehet hiteleket, így gyorsabban valósulhat meg a projekt, s nyilvánvalóan a haszna is előbb jelentkezik. Természetesen ebben az esetben meg kell nézni, hogy a hitelbevonás milyen határig racionális, hiszen azokat kamatostul kell visszafizetni. Szerinte önmagában az, hogy magántőke finanszírozásában épül fel, s kizárólag magáncég üzemeltetésében működik egy intézmény, csak abból a szempontból lényeges, hogy jobb minőségű lesz-e a szolgáltatás, és képes-e a hitelek kamatait és törlesztőrészleteit előre tekintve fizetni a megrendelő minisztérium. A volt gazdasági miniszter szerint az nem lehet szempont, hogy az éppen kormányon lévő politikusok hány avatószalagot tudnak a jövőben átvágni. Mindazonáltal úgy véli, a hitelből létrejött - vagyis PPP-konstrukcióban működő - beruházásokat előbb fogják felavatni, mint ahogy Pokorni ollója csattoghatna.
