A testület azokat a módosító indítványokat vitatta meg, amelyek a pártközi kompromisszumot szolgálnák. Az MSZP az alkotmány kiegészítésével nyilváníttatná közérdekűvé az állambiztonsági adatokat, ehhez szüksége lesz az ellenzék szavazataira. A kormánypárt az egyértelműbb szabályozás mellett döntött, s úgy módosította a szöveget, hogy az még véletlenül se vonatkozhasson a rendszerváltás után létrejött nemzetbiztonsági szolgálatok állományára. Bár a szocialisták gesztusnak szánták a javaslatot, az ellenzékiek tartózkodtak. Viszont azoknak az állambiztonsági ügynököknek a kiléte, akik a nemzetbiztonsági szolgálatoknál folytatták munkájukat 1990. február 15-e, az új szolgálatok megalakulása után, nem maradhatna titokban. Ezt a kivételt már az állambiztonsági szaklevéltárról szóló törvényben érvényesíttetnék a szocialisták: Wiener György a tovább szolgálók adatait 2015 után "szabadítaná fel", frakciótársa, Tóth Károly pedig a szolgálati jogviszony megszűnését követő tíz év után.

A hivatalos adatok szerint ma a nemzetbiztonsági szolgálatoknál igen magas az állambiztonságiak aránya: a Szakszolgálatnál 35 százalék körüli, az Információs Hivatalnál és a Nemzetbiztonsági Hivatalnál 50 százalék alatti. A szolgálatok vezetésében még nagyobb, 60-70 százalék közötti az arányuk.

Államfői elismerés

A nemzetbiztonsági bizottság több volt tagja hazugnak, Kövér László elnök pedig a szakma szégyenének tartja Nagy Lajost, a Nemzetbiztonsági Hivatal alapító igazgatóját, aki legutóbb az ügynöklistákkal kapcsolatban hallatta hangját. Nagy Lajos tevékenységében Mádl Ferenc államfő nem talált kivetnivalót, amikor február 24-én, tehát a nyilatkozatát megelőzően vezérőrnaggyá léptette elő az NBH alapítóját.