"..hát, ez egy elég tahó megjegyzés volt, ha szabad ilyen kifejezést használni ebben a műsorban..."

(Kuncze Gábor
Havas Henriknek
a Mokka című reggeli műsorban)

"Tahóval jöttél, nem virággal"

Megmondom őszintén, a posztkommancs-neofeudál Magyarország lojális polgáraként nem tudok nem egyetérteni azzal a minden szempontból előremutató törvénymódosítási javaslattal, amelyet természetesen magam fogalmazgatok épp, és amely szerint a képviselőknek és más hírességeknek ittasan is szabad lenne vezetni, sőt adott esetben gyalogosokat gázolni és/vagy frontálisan fának ütközni, ha (és amennyiben) a köztársaság érdeke úgy kívánja, és ha (és amennyiben és mód és lehetőség) az áldozat nem közszereplő. (Hogy ki a közszereplő és mi a köztársaság érdeke, azt az érintett képviselő/híresség dönti el. Vagy Polt Péter leszkanderozza Keller Lászlóval.)

Persze, ha (és amennyiben) képviselő volnék, egészen más volna a jus primae noctis alapon bekészített leányzó fekvése; abban az esetben tudniillik, már ha (és amennyiben) képviselő volnék, ugye, és azzal a cinikus, ostoba, felháborító, gusztustalan, tahó (copyright: Havas-Kuncze, Word Of The Week Award winner) hazugsággal próbálkozna a szondáztatás elől mentelmi jogára hivatkozva elmenekült (eltántorgott) képviselőtársam, hogy hát ő azért nem fúj, mert attól tart, hogy visszaélnek, hogy csőbe húzzák, manipulálnak, szóval abban az esetben én úgy rúgnám seggbe képviselőtársamat, hogy leégne a haja, és berepedne a Trapper, mert nekem ne szórakozzon az én hitelemmel, a mi hitelünkkel, az állásommal, meg egyáltalán. (Az megen más kérdés, hogy mit csinálnék, mit is csinálhatnék azzal a pártbeli felettesemmel, vezéremmel kvázi, aki három éve nyomatja az "ezek visszaélnek, csőbe húznak, manipulálnak, csalnak, ezektől minden kitelik" mantrát kisebb-nagyobb szünetekkel, hogy ugrásra készen tartsa a bolhacirkuszt, vö.: ha mozdulni kell, együtt mozduljunk, mint Bérczi Pista és Müller Kati a tévétornában.)

Viszont ha (és amennyiben) nem képviselő volnék, és nem is a posztkommancs-neofeudál Magyarország lojális polgára, hanem valami nyughatatlan demokrata panelproli vagy más jobbágyféle, de a napközis gonosztevő szintjét elérően erkölcsi lény, akkor azt gondolnám, hogy csúf van itten űzve a demokráciából, és ha a sajátjai nem vetik ki maguk közül az erkölcsi selejtet, akkor megérettnek gondolnám a helyzetet némi Molotov-koktéldobálásra.

Megmondom őszintén, én cseréltem el a memóriakártyákat. Véletlenül. Sajnálom már nagyon. Tudják, hogy van ilyenkor, nemzeti ünnepen: csúcsforgalom, őrület. Jön egyik a másik után, ennek Kossuth- és Széchenyi-idézeteket kell föltölteni, a másiknak a teljes közhelyszótárat; kinek a Petőfi-összeset, kinek a Best Of Wass Albertet a Márai-remixekkel. Én meg csak húzgálom a fájlokat, töltök, ahogy bírok, de a modern technikának is megvannak a korlátai, ugye, tíz megabit másodpercenként nem is olyan nagy sebesség ilyenkor.

Na, mindegy, hiába is magyaráznám, már a Semjén Zsolti buzizócsipjét is alig találtam meg, aztán meg jött a Schmitt Pali, én meg véletlenül a Kövér Lacinak feltöltött memóriakártyát dugtam a fejébe neki, azzal ment beszélni a várba, amivel nem is lett volna baj, mert egy kis nemzetárulózás senkinek sem árt, még akkor sem, ha már a lányai és zongorakíséret nélkül pattog ütemre, de hát tényleg vicces volt hallani egy volt vanabíszoci, ex-samaranchista NOB-vezetőt moralizálni, mert a Samaranch-féle NOB-vezetéshez képest ugye Kulcsár Attila ipari tanuló.

Aztán persze jött a kavarodás, mert a Kövér Lacinak már nem is tudom kié jutott, de ő meg a volt kommunista ügynököket védte oly lelkesen, hogy attól lehetett tartani, nem soká' fehér terror veszélyére figyelmeztet, fegyverbe szólít a munkáshatalom oldalán, elviteti Orbán Viktort, ami még össze is csöngött volna azzal, hogy Pozsgay a Lenin Intézet diplomájával a Nemzeti Konzultációs Testületben landolt, de közben valamelyik hülye meg azt javasolta, hogy a volt ügynökök és mindazok, akik a jelentéseket olvashatták (például Pozsgay) zárassanak ki a közéletből. Őrület van, tényleg.

És így zajlik a páratlan bázisdemokrata kísérlet, ami még legalább két hétig élni fog, mint a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör, amelyik több mint három éve keresi a választ arra hogy a világdivatok mit is tesznek a nemzettel, hogyan ejtenek sebet rajta, miként silányítják arctalan fogyasztóvá, satöbbi, mert én emlékszem, hogy annak idején, 2002-ben a kör egyik alapítója, egy Orbán nevű fiatalember tájékoztatott erről, én meg azóta várom, mire jutottak, mit tesznek a nemzettel, hogyan silányítják, satöbbi, mert érdekelne, tényleg, de azóta sem hallottam semmit az eredményről, mint ahogy a Nemzeti Petíció nevű izé is eltűnt a semmibe, pedig az aztán korszakalkotó volt, meg a népszavazási kezdeményezés, meg a munkástagozat, meg a satöbbi.

Szóval, megmondom őszintén, lehet, sőt biztos, hogy benne volt itten a memóriakártyák elkeverése, de tényleg nagy ötlet volt azt az építészt zászlóra tűzni (muhaha), és megmondatni vele, hogy milyenre kellett volna építeni Budapestet, aki fél Budapestet építette, aki szállodáival évtizedekre vágott haza komplett kerületeket, aki a West End City Center neogagyista monolitját is jegyzi, és mostan meg valami igazán nagyszabásúról mer álmodni és álmodtatni, sajátos módon. "Budapest ne merjen kicsi lenni" - mondta ez az ember nemzeti konzultatice, Medgyessy Péter-i verbális képességeit megcsillantva az építészetiek mellé. (Ilyenkor kezd beleszeretni a polgár megint Demszkybe, törpelovastul, kutyaszarostul, kátyústul.)

Megmondom őszintén, én értem Székhelyi Józsefet, aki Tokaj hímvesszejének nevezte a Fidesz elnökét, értem Havas Henriket, aki letahózta a tapolcai művházat, értem Kunczét, aki letahózta Havast, értem a Szárhegy dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. ügyében megszólaló valamennyi szereplőt: nem szabad befejezni a sárdobálást, sőt! Így legalább betemetjük az árkokat.