Az EU 1997. júniusban elfogadott stabilitási paktumának módosítása eredetileg a szerdán befejeződő csúcs fő témája lett volna, de mivel két nappal ezelőtt már minden részletet tisztáztak, a kormányfőkre lényegében csak a jóváhagyás maradt. Diplomáciai források szerint ez mindjárt a találkozó elején meg is történt, miután egyetlen delegáció - így a korábban erre készülő olasz - sem próbált változtatásokat elfogadtatni.

A módosítás értelmében az eurót sajátként használó országok gazdasági nehézségek esetén az eddiginél szélesebb teret kaphatnak átmeneti államháztartási nehézségeik rendezésére, anélkül, hogy szabálysértési eljárással sújtanák őket, de a fellendülési időszakokat jobban fel kell használniuk a költségvetési deficit csökkentésére. A módosítással, a jóváhagyott szöveg szerint, javul a paktum megelőző funkciója is. Marad viszont az az előírás, hogy alaphelyzetben az államháztartási hiány nem haladhatja meg az éves hazai össztermék (GDP) 3 százalékát, a belső államadósság pedig a 60 százalékát. Ez a szabály nem csak az euróövezeti tagokra, hanem minden EU-tagra vonatkozik, az Európai Bizottság minden EU-tag helyzetét vizsgálja, és eljárást is indít a szabálysértők ellen, de az euróövezeten kívüli EU-tagokat nem fenyegetik közvetlen büntetések, habár egyes uniós támogatások odaítélésénél figyelembe vehetik a szabályszegést, és aligha válhat az euróövezet új tagjává olyan EU-tagállam, amely ellen e szabályok megsértése miatt éppen vizsgálat, eljárás folyik.

A reform lehetővé teszi, hogy nehéz gazdasági időkben az euróövezeti tagországok akár négy évig is túlléphessék az előírt hiánykorlátot, és a költségvetésre jelentős kihatással járó gazdasági tényezők - például strukturális reformok, kutatási és fejlesztési kiadások, bizonyos állami beruházások - esetén is, meghatározott időszakra, a deficittúllépést elfogadhatónak tarthassák.

A módosítás magában foglalja kelet-európai országoknak azt a - magyar kezdeményezésre vitatni kezdett - kérését, hogy az államháztartási hiány mértéke a paktumban előírtnál magasabb is lehessen a költségvetésre jelentős kihatással járó nyugdíjreform végrehajtása esetén. Az ilyen reformba kezdő tagországok öt évet kaphatnak arra, hogy a reformok hatásaival megbirkózzanak, és a megfelelő szintre szorítsák a hiányt - ez alatt az öt év alatt a reform hatását egyre csökkenő mértékben veszik figyelembe a deficit megállapításakor.

A paktum módosításának igénye azt követően merült fel, hogy az 1999-től, az euróövezet indulásától alkalmazott szigorú szabályok nyomán túlságosan sok szabálysértési eljárás indult a tizenkét euróövezeti ország (Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország) némelyike ellen, de ezek az eljárások sem nagyobb költségvetési fegyelemhez, sem bírság fizetéséhez nem vezettek, sőt, a sorozatosan szabályt szegő két legnagyobb EU- és euróövezeti tag, Németország és Franciaország 2003 végén gyakorlatilag eljárási kegyelmet kapott, az Európai Bizottság tiltakozása ellenére. A paktum szigorú szabályait eredetileg német követelésre fogadták el. A reform részletes tárgyalását januárban kezdték el az EU-tagországok.

A módosítás kidolgozását Draskovics Tibor magyar pénzügyminiszter - még hétfőn hajnalban nyilatkozva - teljes sikernek értékelte, úgy vélve, megállapodással az EU megerősítette elkötelezettségét a pénzügyi stabilitás és a költségvetési fegyelem mellett. A reformmal a paktum rugalmasabbá is vált a magyar pénzügyminiszter szerint, aki egyúttal úgy rámutatott, a reformok kidolgozása az elmúlt öt év euróövezeti tapasztalatain, illetve a tavaly végrehajtott EU-bővítés jelentette változásokon alapult.

(MTI)