Az egyik Kobajasi Kenicsiró, az első karmesterverseny világhírűvé vált győztese. Fellépései mindig szenvedélyes sikerek, a közönség tombol, és ahogy szokás, a hangverseny végén behoznak egy nagy kosár virágot. Kobajasi pedig kiszed egy-egy szálat, és átnyújtja azoknak a zenészeknek, akiknek a játéka különösen kiemelkedő volt aznap este. Ilyenkor a közönség és közte és a zenészek között újabb varázshíd épül – látszólag egy semmiségtől.

A másik japán Suzuki úr, az autógyáros. Egy sajtótájékoztatóján elfelejtettek vizet rakni elé az asztalra, megszomjazott, jelezte, és nyomban hoztak neki egy pohár vizet. De nem ivott belőle mindaddig, amíg nem hoztak egy pohárral a tolmácsának is.

Efféle gesztusokra gondoltam, és elkezdtem (volna) gyűjteni a hazai példákat. De alig akadtak. Reméljük, olvasóink több esetet tudnak. Várjuk történeteiket a www.nol.hu/gesztusok címre.

A hónap gesztusát háromhavi Népszabadság-előfizetéssel díjazzuk, és közöljük.