Krajczár Gyula: Pekingben ugyan már öreg este van, jó napot kívánok!

que_je_fusse: Kedves Krajczár Gyula!

Ha Ön belülről tudja nézni a kinai társadalmat, akkor milyen "társadalmat építenek," szocialistát, vagy kapitalistát?
Milyen mélyen gyökerezik a társadalomban Mao szelleme?
Ha esetleg szuperhatalom lesz kina, - Mao szelleme is szuperhatalom lesz?
Jellemzően az alternatív megoldásokat keresőknél, Ön szerint, nem jelenik meg gyakorta a maoizmus, mint jövőkép? Nem Kina mai napjaiból táplálkozik ez?
Mi hat inkább a világgazdaságában, a kinai tenderek, - például a 6milliárdos telefontender, - vagy a kinai termelés, és kereskedelem?
Taiwan ugródeszka Kinának, vagy történelmi akadály?

Krajczár Gyula: Kedves Que Je Fusse! valószínűleg nem sokra megy Kínában, aki a hagyományos ideológiai kategóriákon szeretne elmenni. Ez egy igen sajátos, "kínai" piacgazdaság, de belülről, személyes élményében nem igen hasonlít az eddig tapasztaltakra. Ha Maónak van is szelleme, azzal nem igen találkozni. Benne van ugyan az alkotmányban ("maói gondolatok"), a képe is ott van a Tiananmenen, a teste a mauzóleumban, de nagyjából ennyi. Sokan nagy tisztelettel gondolnak rá, nyilván sokan haraggal is, de a mai problémák között nem segít igazán az eligazodásban. A maóizmus, ahogy azt az ötvenes-hatvanas években képzelték, inkább csak a nyugati alternatívokat mozgatja. A kínai tenderek legalább annyira mozgatják a fantáziát és a tőkét, mint maga a termelés, a kettőt elég nehéz elválogatni egymástól. A nagy cégek, a nagy országok minden vonalat visznek. Taiwan jelenleg inkább akadály.

anonimus kérdezi e-mailben: Kedves Krajczár Úr!
Nagyon élvezem írásait; gratulálok színvonalas teljesítményéhez. Hadd kérjem azt, hogy a szerki által feltett kérdésre válaszoljon: merre tart Kína? (Az itthon is fogható CCTV egyik másik műsorából egy a "nyugatot" majmoló/másoló, gyakran nevetséges, groteszk kép tárul elénk; aminek ugyanakkor lehet egy olyan olvasata is, hogy "ezek pont olyanok, mint mi vagyunk", csak egy szavukat sem értjük, és ezért gondoljuk, hogy mások.)
Üdvözlettel: anonimus

Krajczár Gyula: Kedves Anonimus! Köszönöm szépen. A nyugat majmolása, amely egyébként széles körökben zajlik, többek között éppen azért olyan nevetséges, mert mindig megmarad kínainak is.

Kína sosem lesz olyan, mint az Egyesült Államok, s a kínaiak sem lesznek olyanok, mint az amerikaiak. Ők rendkívüli módon be akarnak integrálódni a világba, de máris kapisgálják, hogy arra ők legalább akkora hatással lehetnek, mint az rájuk. Amióta itt lakom, nem hiszek a világ homogenizálódásában, főképp nem a nyugati minta alapján. Mindig több kulturális mag lesz, s ezek között az egyik jó eséllyel a kínai. Ez érvényes az üzletre,a sportra, a hétköznapi életre, mindenre.

bolyongo@freemail.hu-ról e-mailben kérdezi:

Sokak szerint nemcsak Kína, de bolygónk egésze számára is életveszélyes ha folytatódik a jelenlegi modellben a magas tempójú növekedés; amely, mondják, a források kirablását, nagyon nagyrészt értelmetlen fogyasztást és súlyos környezetterhelést/szennyezést/rombolást indukál. Kedves Krajczár úr, Ön mit gondol erről?

Krajczár Gyula: Kedves Bolyongó! Igen, ez valószínűleg így van, s a lényeges benne a jelenlegi modell. A kínai kormányzat lépten-nyomon beleütközik ennek a gondnak egyes elemeibe, s - hogy úgy mondjam - foglalkozik vele. Energiahiány van, vízhiány van, pusztulnak az erdők, szmogban ülnek az emberek, nem lehet közlekedni, méreg van a gyerektápszerben, satöbbi. Állandóan mindenféle kampányok vannak, mikor mi vetődik fel, s sok az ésszerű intézkedés is. Az Ön által említett tempó azonban nem kíméletes, ha Peking elzár egy csapot, a problémát import útján exportálják más országokba. Egy példa: Kínában jelentősen átszabályozták az erdőgazdálkodást, aminek gyors következménye, hogy szűkült a belföldi fakínálat. Behozzák azonban olyan országokból, ahol még nem bánják az erdőpusztulást. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a fogyó indonéz erdőkből készülő bútorok főképp amerikai és nyugat-európai apartmanokban landolnak, vagyis részigazság lenne a kínaiakat kiemelni bűnbakként az egész folyamatból.

Horváth Isván, Bp., e-mailben kérdezi: A gazdasági expanzió, logikusan más fajta expanziót is generál: Ön mikorra jósolja, hogy Kína szuperhatalmi igényeket jelent be - és mondjuk nyíltan kihívást intéz az amerikai hegemóniának? Vagy lehet, hogy - egyelőre - Kína megelégszik a regionális "szuperhatalmi" státussal?
És mi lesz Japánnal?
Tisztelettel, H.I.

Krajczár Gyula: Kedves Horváth István! Azt hiszem, ez nem úgy fog történni, hogy Kína nyíltan kihívást intéz. Inkább úgy, hogy egyszer csak azon kapjuk a világot, hogy ott egy másik szuperhatalom. A különböző területeken ez eltérő tempóban történik, s bizony vannak olyan szegmensek, ahol az amerikaiak vagy a nyugat-európaiak máris rendőrért kiáltanak. Kína abban az értelemben ma is regionális hatalom, hogy a Távol-Keleten és Dél-Kelet-Ázsiában nélkülük ma már nem igen lehet mozdulni sem. Ezen kívül rendkívül intenzív kapcsolatai vannak a harmadik világban. Kína lépett fel először Irán oldalán, most egy brazil manust támogatnak a WTO élére, stb. Ha kiépül az ázsiai szabadkereskedelmi övezet, ez nagyjából tíz év, akkor ez a kérdés eldőlt. Más kérdés a katonai erő. Ezen is nagyon rajta vannak, a folyamat máris tele van nemzetközi perpatvarokkal, pedig a java még most jön. Hogy mi lesz Japánnal? Ők most nagyon törekszenek kifelé a pacifista alkotmányukból, igazából azonban csak egy szövetségesük van, igaz, az az Egyesült Államok. A japánok széles és egyöntetű közutálatnak örvendenek Ázsiában a háború óta, s még mindig nem veszik, hogy ebből a szituációból csak pénztárcával és amerikai barátkozással nem lehet kijönni. S ezt az amerikaiak sem veszik észre, vagy észreveszik, de nekik valamiért így jó.

Kamil Erdogdu kérdezi e-mailben: Tajvan a hivatalos pekingi megnyilatkozások szerint a Kínai Népköztársaság része.' - olvasom a pekingi tudosito egyik cikkeben.

Kerdesem: ez azt jelenti-e, hogy a nem hivatalos pekingi megnyilatkozasok szerint tajvan onallo allam? vagy: az Amerikai Egyesult Allamok (Nagy Britannia, Nemetorszag, Oroszorszag, Japan, Franciaorszag stb.) hivatalos allaspontja szerint Tajvan nem a Kinai Nepkoztarsasag resze? Es Krajczar Gyula szerint...?
Kamil Erdogdu

Krajczár Gyula: Kedves Kamil Erdoglu! Ez egy bonyolult kérdés, ha azt szeretnénk defíniálni, hogy az egy Kína elv elfogadása esetén Tajvan tulajdonképpen micsoda. A kínaiak szerint a Kínai Népköztársaság egy tartománya, mások szerint meg..., mondjuk sziget. Jellemző, hogy akik diplomáciai kapcsolatot tartanak fenn Tajvannal, azt a Kínai Köztársasággal tartják fenn, amelynek hivatalos területe még a Kínai Népköztársaságét is meghaladja, mert beletartozik például Mongólia is. Ennek az álláspontnak az abszurditásából, pontosabban ennek elismeréséből fakadnak a függetlenségi mozgalmak. Én úgy gondolom, hogy ez a probléma nem fog gyorsan megoldódni, Peking nem mond le Tajvanról, de a belátható jövőben erőszakos cselekményekre sem számítok. Nagy szerepe lesz a fejleményekben annak, hogy alakul Kína politikai struktúrája, hogy alakul Hongkong sorsa, s mindez hogy rezonál a tajvaniakban.

cselepet: Tisztelt Krajczár Gyula,
az EU tagállamai megosztottak abban a kérdésben, hogy a Tiemnamnen téri vérengzés után meghirdetett fegyverembargót feloldhatjuk-e?
Szerintem erről elég nagy tájékozatlanság uralg a hazai közvéleményben - elég csak a magam zavarából kiindulnom -, ezért nagyon hálás lennék, ha pár szóval vázolná:
1. mely EU-tagállamok között húzódnak ebben az ügyben a frontvonalak? (hiányos olvasmányaim alapján úgy rémlik pl, az emberjogi elkötelezettsége alapján gyakran keményen állást foglaló Hollandia vagy Dánia határozott embargópárti, míg a fegyverkereskedelemben érdekelt Franciaország inkább a pragmatizmusra hajlik. Mit mondanak a nagyok közül a britek, németek, olaszok?)
2. van-e jelenleg világos magyar álláspont ebben a kérdésben?
2. mit tanácsolna a magyar külügynek? Keménykedjenek a Bem rakparton, vagy látványosan zárkózzanak fel az embargó feloldását követelők mellett, jópontot - és esetleg némi piaci pozíciót is - szerezve ezzel Pekingben?

Krajczár Gyula: Kedves Cselepet! Ez most éppen forró kérdés, hiszen az EU pont most táncol odébb az ügyben ismételten. A tagállamok megosztottak, de mivel mindenki tudja, hogy tényszerűen számára nem nagyon lényeges kérdésről van szó, hát riszálják magukat. Elsősorban Franciaország és Németország szorgalmazta a feloldást, s Nagy-Britannia volt a fő ellenző. Ma ott tartunk, hogy lényegében mindenki egyetért a feloldással, de mivel a kínaiak elfogadták az elszakadás-ellenes törvényt, nem lenne szerencsés, ha most oldanák fel az embargót, mintegy jóváhagyva azt is. Egyébként a britek mögött volt egy ellenző mag, Hollandia-Belgium-Dánia-Svédország, eleinte ellenzően lépett fel Csehország és Lengyelország is. Magyarország, ha jól tudom, sokáig nem foglalt állást az ügyben, s ma támogatja a feloldást, s nyilván ennek időbeli elcsúsztatását is, ha az lesz a többségi vélemény. Szerintem ez az egész embargó-ügy nagyon álságos valami. Észak-Korea ellen nincs embargó, mégsem adnak el nekik fegyvert, Kína ellen van, pedig ide azért jutnak olyan eszközök, amelyeket másokkal összeszerelve egy fegyvernek látszó tárgyat kapunk.

petro: Amerikában egyes egyetemeken a legkülönbözőbb nemzetiségű fehér és fekete diákok együtt sztrájkoltak az ázsiai diákok által diktált pokoli tempó miatt, ami mindenki más számára elviselhetelen mértékűre srófolta a "normát". Magyarországon is lehet már tapasztalatunk arról, hogy a kínai étkezdékben, boltokban alkalmazott dolgozóik milyen hosszan, szinte szünet nélkül, irtózatos monotóniatűréssel képesek dolgozni.
Fenyegeti-e a "fehér" kultúrát egy világméretű ázsiai normarontás? Egy olyan kultúra fölénybe kerülése, amely a mi mértékünkkel örömtelen, irtózatos terhet ró az egyénre a közöség érdekében, stb.?

Krajczár Gyula: Kedves Petro! Igen, ez Ázsia ajándéka. A műfajban a japánok és a koreaiak a legjobbak, de mindenki igyekszik. A pokoli tempó nem az intenzitásból, hanem a ráfordított időből fakad. Mert egyébként egyáltalán nem dolgoznak intenzíven, csak állandóan ott vannak. Mi azért dolgozunk ütemesen, hogy minél előbb befejezzük, s elmehessünk haza vagy a kocsmába. Ők nem gondolkodnak szabadidőben.

A gyerekek egész nap az iskolában vannak, s még nyáron is bejárnak. A japán salarymanek még a kocsmába is együtt mennek a munkaidő végén, együtt rúgnak be, a főnök is velük van, ez is mintegy része a munkának. A "normarontás" ma például a világ textiliparának lerombolásában és átvételében jelentkezik. Azt azonban nem hiszem, hogy ez a munkakultúra általánossá válhatna a világban. Ezt nem lehet felnőtt fejjel megtanulni, ebbe csak belenőni lehet. Ez életszemlélet. Sokat fogunk szívni még emiatt, de megvannak ennek is a korlátai. Remélem.

Frank Ervin kérdezi e-mailben: Kedves Krajczár Úr!
Mao egykori orvosa, aki húsz évig szinte együtt élt az egykori vezetővel, az Egyesült Államokban kiadott könyvében - Mao elnök magánélete - egy olyan rendszert ír le, amely csak a méreteiben és a nyelvében különbözött az európaiak által megélt diktatúráktól, Hitler vagy Sztálin diktatúrájától. Az Ön tapasztalatai szerint a kínai emberek mennyire vannak tisztában azzal, hogy egy borzalmas elnyomó gépezet ül a nyakukon? Ráadásul egy olyan, amely tisztában van vele: egy 1,3 milliárd lakosú országban mások az arányok, mint más orszá-gokban. A Tienanmen-téri "incidenst" akár el is titkolhatták volna, ha nincs televízió; vagy nem jár éppen annyi külföldi az országban. Mao, az említett könyv szerint Nehrunak, India akkori elnökének kifejtette, hogy nemn fél az atombombától, mert Kínának nem sokat számit párszázezer vagy egy-két millió ember elvesztése... Arra lennék kíváncsi, hogy a kínai "kisember" tisztában van-e vele: csak statisztikai adat. (Még mielőtt félreértene, nem gondolom, hogy mondjuk Bush elnök másként tekint az amerikai kisemberre; sőt alighanem ő "sem fél" az atombombától. Ezek a nagyhatalmú emberek mindig abból indulnak ki, hogy őket úgysem éri bántódás; ha pedig népük alászáll, arról ők maguk tehetnek - lásd Hitler nézete.)
Üdvözlettel, Frank Ervin

Krajczár Gyula: Kedves Frank Ervin! Mondhatnám azt, hogy ha tömegek nincsenek tisztában azzal, hogy egy borzalmas elnyomó gépezet ül a nyakukon, akkor az az elnyomó gépezet nem is lehet olyan borzalmas. Csak tréfáltam. Én azt tapasztalom, hogy a lakosságnak az a része, amelyik nem hajlik a direkt demokratikus politizálásra, vagyos a döntő többség, nem éli meg igazán szenvedésként a rendszert. Ennek számos oka lehet, például az, hogy Kínának egyáltalán semmi demokratikus tapasztalata nincs, mármint a nyugati felfogás szerint. A legfontosabb azonban az életszínvonal ütemes növekedése. Az egy sajátos érzés lehet, hogy egy ilyen hatalmas nemzet szemcséje az ember, de nem feltétlenül csak a jelentéktelenség érzése lehet. Én inkább azt látom, hogy a kínaiak nagyon hazafiasak, s nacionalizmusukat az öncsodálat jellemzi, s nem igen averzívek senkivel szemben.

Greguss kérdezi e-mailben: T. Krajczár úr!
A kínai Nagy Testvér érdekelne. Ön mennyire érzi? Egyáltalán: Önnek nem kell tartania attól, hogy kiutasítják, ha megír bizonyos dolgokat? És egyáltalán honnan lehet tudni, hogy hol vannak a tolerancia határai?
A másik, ehhez kapcsolódó kérdés: mi módon lehet gátat vetni - és meddig - az internetes információ terjedésének? Ha a mobilkészülékek használatát nem fogják vissza mesterségesen, akkor képtelenség lesz egy idő után ellenőrizni az emberek közötti kommunikációt és az információ szabad áramlását - a jobb mobilkészülékek már ma is csaknem ugyanazt tudják, mint egy számítógép internetkapcsolattal. Lehet, hogy a mobilforgalmat korlátozzák majd?

Krajczár Gyula: Kedves Greguss!
A Nagy Testvérnek van egy tulajdonsága, hogy ritkán mutatkozik be közvetlenül az öccseinek. Így nagyon szofisztikált véleményt nem tudok róla mondani akkor sem, ha nem vagyok naív. Amióta én Pekingben lakom, egyetlen külföldi újságírót sem utasítottak ki, s arról sem hallottam, hogy ne adtak volna valakinek vízumot. Miközben ez alatt az időszak alatt megsokszorozódott az újságírók száma. Tőlem soha hivatalos ember nem kérdezte meg, min dolgozom, s nem kritizáltak semmiért. Vannak persze időnként konfliktusok, melyeket széltében-hosszában tárgyal az itteni újságíró-közösség, de nemigen lehet a történeteken érezni valamiféle központi direktívát. Többnyire egy-egy újságíró és helyi hatóságok konfliktusa. Van egy szervezetünk, amely igyekszik felmérni ezeknek a konfliktusoknak a számát, ez az elmúlt években évi tíz körül volt. A legjellemzőbb esetek, amikor AIDS-es faluban szeretne interjúzni valaki, vagy amikor valamilyen utcai megmozdulást fényképeznek vagy filmeznek. A konfliktusoknak az újságíróra nézve általában nincs semmiféle következménye. Az internet-blokkolás folyamatosan változik, ma sokkal több oldalhoz lehet hozzáférni, mint amikor kijöttem. ha jól következtetek, egyes szervereket blokkolnak, előszeretettel azokat, ahol nagy ingyenes vagy nagyon olcsó tárhelyek vannak - külföldön.

doublegrin: Tisztelt Krajczár úr!

1. Mennyiben határozzák meg a mai kínai vezetés cselekedeteit, lépéseit a kínai hagyományok? Beszélhetünk-e egyáltalán Kína külpolitikája, biztonságpolitikája kapcsán olyan fogalmakról, mint konfuciánus értékrend, vagy "konfuciánus stratégiai kultúra"?

2. Eltér-e a kínai időfogalom, időperspektíva attól, amelyhez a nyugat szokva van? Lehetséges-e, hogy Kína a (nyugat által) vártnál jóval hosszabb távú stratégiában gondolkodik, amely stratégiának csak nagyon apró, kezdeti rész-elemeit követhetjük nyomon?

3. Mennyire tudta Kína kiheverni a 19-20. századi "megaláztatásokat"; túl tud lépni azok emlékén, ahogy növekszik a hatalma? Várható-e ennek tükrében, hogy Kína nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb külpolitikát folytat majd?

4. Mennyire kell komolyan venni a kemény hangvételű kínai nyilatkozatokat? Része ez továbbra is a propagandának (ahogy Mao alatt is szidták az imperializmust, mégis sor került R. Nixon látogatására), vagy megszűnik a külpolitika értelmezésének kettőssége (egyáltalán van, volt ilyen kettősség?)? (Azaz: kemény külpolitika a hazai propaganda miatt, amelyről a nyugat tudja, hogy csak a propaganda miatt kemény.) Lehetséges, hogy a kemény kínai hangvétel (Kína hatalmának a növekedése révén) már valós összhangban van a külpolitikával?
Tisztelettel
Tomcsányi Mihály

Krajczár Gyula: Kedves Doublegrin!
Nagyon. Még nem hívják konfuciánusnak, csak kínainak, de alapvetően. Lassan az öreget is leporolják. Kína most számos országban nyit kulturális intézeteket (mint például a British Council), s ezeket Konfuciusz Intézeteknek fogják nevezni. Időben valóban tágasabban gondolkodnak, s ez nem a futurológia vagy a jóslás, amiben szintén erősek. Minden újságban találunk három-négy cikket, ami arról szól, hogy bizonyos részterületeken hogyan is lesz 2050-ben. De számos olyan politikai kérdést is ismerünk, melyek megoldása kifejezetten az időre van bízva. Azt gondolom, Kína egyáltalán nem heverte ki a megaláztatásokat, s ennek ellenére folytat ma is kiegyensúlyozott, kiszámítható külpolitikát. Én nem tudok ezekről a kemény hangú nyilatkozatokról, nekem éppen az a meglátásom, hogy kifejezetten kerülik a gyors, éles megnyilatkozásokat. Valójában egy kérdés van, melynek már a hallatán összeugrik a gyomorszájuk, ez Tajvan.

e-mailben érkezett: Tisztelt Krajczár Gyula Úr!

Nagyon örülök Önnek, hogy a Fórumon találkozhatok Önnel. Őszintén mondom Ön és Füzes Oszkár Úr a kedvenceim

a Népszabinál, főleg a kínai és ázsiai tudósításai miatt. Én is ázsiai vagyok, csak nem kínai. Az a véleményem, hogy sokan vagyunk a világon, akik nem értik, hogy mennyire „ félelmetesek” azok a kínaiak ( ugye Napoléon már megmondta…?). Ez röviden két okból: nincs, nem lesz olyan technológia, amelyiket Ők egyedül nem lennének képesek megcsinálni. 2) az a gondolkodásmód (épp most hallottam újra egy kínai filmben), hogy „ a bosszút ráérünk 10-15 évig…”. Kíváncsi vagyok, vajon Ön igazán megérti-e Kínát? Nem próbléma-e az a néhány „bunkó” magyar itt Magyarországon, akik még mindig hajlandók lennének lenézni azokat a „ piacozó kínaiakat”, akik esetleg több diplomával zsebükben „kuliznak” ? Szerintem csak magyarok nem ébrednek fel Kína megítélésében, mindig csak emberi jogoknál tudnak leragadni?
tisztelettel
q.t.Trinh
bp.

Krajczár Gyula: Kedves Trinh!
Sajnos nem tudom, értem-e Kínát, de már-már normarontó ázsiai módszerekkel azon vagyok, hogy megértsem. Egyébként az otthon időnként tapasztalható türelmetlenség a kínaiakkal szemben szerintem egyáltalán nem általános, s ráadásul nem sajátos magyar jelenség. Nem is olyan régen a spanyolországi Elchében felgyújtottak egy kínai cipőnagykereskedést. A bocsánatot kérő spanyol nagykövet többet szerepelt a kínai tévékben, mint Michael Jackson. Az persze nincs rendjén, hogy piaci konfliktusokat, versenyhelyzeteket nemzeti alapon akarjon valaki megoldani. A legrosszabb ebben, hogy azonnal képet kreálnak, ami teljesen igaz lehet némely kínaiakra, de nem a kínaiakra általában.

Sajnos, itt már nagyon későn van, így el kell köszönnöm.

A vita lezárása után Krajcár Gyula válaszolt még egy kérdésre:

zmarci: Kedves Krajczár Úr,

Kérdéseim a következok:
1. Ön hogyan vélekedik a kínai emberi jogi helyzetrol?
2. Hogyan viszonyul a kínai társadalom az emberi jogi kérdésekhez?
3. Mennyire beszédtéma ez a "probléma" Kínában?
4. Milyen módon kommunikálja a kormányzat a külföldrol érkezo kritikákat, azaz mivel magyarázza emberi jogi gyakorlatát?

5. Történnek-e látványos emberi jogsértések?
6.Mennyire meghatározóak a konfuciánus, legista, taoista, buddhista, stb.hagyományok a kínaiak emberi jogokról vallott nézeteikben, azaz mibefolyásolta a kínai emberi jogi álláspont kialakulását?

7.Körülbelül mekkora a rendszer elfogadottsága? (kb hány százalékgondolja úgy, hogy a kommunista rendszer a megfelelo Kínafelemelkedéséhez?)

8. Készülnek-e különbözoközvélemény-kutatások (pl. emberi jogi kérdésekben), ezek mennyirepublikusak, és hogyan lehet hozzájuk férni?

Válaszait elore is köszönöm:
Zeibig Márton
egyetemi hallgató

Krajczár Gyula: Kedves Zmarci!
Én úgy látom, hogy az emberi jogok helyzete Kínábankifejezetten javul. Ez nem azért van, mert a kínai vezetés direkt módonfoglalkozik ezzel a problémával, bár kétségkívül foglalkoznak is vele.A fo ok, hogy maga a törvényesség nagyban erosödik. Ez az egyikprioritása az új kurzusnak, s összefüggésben van mind a piacgazdaságkiépítésével, mind azzal a populista ideológiával, amelyet követnek.
Azemberi jogok nyugati kánonja kínai fejjel igen nehezen követheto. Eztalán a legegyszerubben abból a ténybol magyarázható, hogy az évezredeshagyományú kínai filozófiában nem fejlodött ki a szabadság gondolata.Kétségtelen, hogy a kínai gondolkodásban van egy "nyugatos" irányzatis, de szerintem hosszú távon nem számíthat komoly befolyásra. Azidézettségük mindig sokkal eroteljesebb lesz a nyugati irodalomban,mint a kínaiban. Ez persze nem jelenti azt, hogy a mi értékeink, vagyazok némileg módosított kifekvései ne lennének fontosak a kínaiakszámára, csak egy egész más szerkezetben.
Talán ez a magyarázata annak, hogy én nem érzékelem ezt, mint beszédtémát.
Akormányzat hagyományosan a belso ügyeibe való beavatkozásként kezeli azezzel kapcsolatos nyugati kritikákat, ha más kormányoktól, vagy általukis respektált médiumoktól érkeznek. A többi nem érdekli oket. Jellemzoreakció, hogy a kínai kormány is évente kiad egy dokumentumot az emberijogok helyzetérol az Egyesült Államokban, amin persze Washingtonbannevetnek. Ha oszinték lennének magukhoz, a saját vidámságukbólkikövetkeztethetnék, hogy vélekednek az o elemzésükrol Pekingben.
Hogytörténnek-e látványos jogsértések, az nézopont kérdése. A Falun Gongszétverése óta igazából nagyobb falat nemigen volt, s persze a kínaitörvények, és a kínai interpretáció értelmében az sem volt jogsértés.
Akínai gondolkodás, s ebbol következtethet a közvélemény alakulására is,rendkívül siker-orientált. A kínai mitológiában nincsenek olyan hosök,akik elbuktak. Itt Nagy Imre vagy Kossuth Lajos például sosem lehetneikon, hiszen nem tudta megcsinálni, amit szeretett volna. (Ez valamikornálunk is így lehetett, mert a régi idokbol, durván Mátyás királyig,nekünk is sikeres hoseink vannak, s csak aztán jönnek a Dózsák,Rákóczik, Kossuthok, s a többi vesztesek.) Hát, ide illesszük be ezt azemberi jogi problémát, meg a megsértéseket. Mivel az o történelmükbenegyszeru parasztok döntöttek meg dinasztiákat, s alapítottak helyettükújakat, nagy a kihívás. Sose nem lehet hallani, hogy Maót hogyelnyomták, amíg még el tudták.
A rendszer, jelenleg, úgy gondolom, hogy stabil. Stabil abból a szempontból is, hogy nem a represszióból építkezik.
Most kezdenek rákapni a közvéleménykutatásokra, de ezek abból a szempontból, amelyre Ön gondol, egyelore használhatatlanok.
Üdvözlettel,
Krajczár Gyula

Vitaindító

Merre tart Kína? Lesz-e belőle új szuperhatalom? Vagy már most is az? Hol helyezi el magát a Szovjetunió és a keleti tömb felbomlása utáni világrendben? Veszélyt vagy inkább esélyt jelent-e mások számára? És: mit „kereshet” Magyarország Kínában, Kínával?

Az utóbbi időben több fejlemény okán a szokásosnál is több figyelem irányult a világ legnépesebb országára: a Tajvan elszakadását "tiltó" törvény elfogadása, az észak-koreai nukleáris ambíciók megfékezésére irányuló nemzetközi próbálkozások elakadása, nem utolsósorban pedig az amerikai külügyminiszter pekingi látogatása. A Népszabadság Online szerkesztőségében úgy gondoltuk, van bőven megbeszélnivaló Kínával és a régióval kapcsolatban, ezért megkértük lapunk pekingi tudósítóját, legyen élő fórumunk vendége.

MunkadarabSzinte hagyomány, ha komoly amerikai tárgyaló érkezik Pekingbe, azonnal Észak-Koreáról kezd beszélni. Az is hagyomány, hogy erre a kínaiak, mintha meg se hallották volna, egyből Tajvanról kezdenek beszélni. Most, hogy a kínai népi gyűlés meghozta az elszakadás elleni törvényt, megfordult a helyzet. A törvény nagyjából arról szól, hogy Tajvan nem szakadhat el Kínától, az újraegyesítést békésen kell végrehajtani, ám erő is alkalmazható, ha a sziget hivatalosan függetlenedni akar. Tovább a cikkre

Az egy Kína egyoldalúan egyet lép

Rice kemény, Peking sem puha

Kemény hangú nyilatkozatokkal készítette elő tegnap délutáni pekingi érkezését az amerikai külügyminiszter. Condoleezza Rice még Szöulban azt mondta, felelőtlenek az Európai Unió kormányai, ha magas technológiai szintű fegyvereket adnak el Kínának. Tovább a cikkre

Ázsia: körelőnyben a kormány

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök múlt heti dél-koreai látogatása egy lassan, de határozottan kibontakozó új magyar Ázsia-politika következő állomása volt. Tovább a cikkre

Hungarian salami

Második találkozásom a kínai kolbásszal megrendítő volt. Az első nem, az vásárláskor a boltban történt, szerelem első látásra. Otthon aztán rántottába kezdtem, igyekeztem mindent belevágni, amit csak találtam. Vágtam bele bőven a kolbászból is, mellyel tehát így másodjára találkoztam. Látvány, illat, akár a nagy könyvben, ezért is kerülhetett a kosárba, majd a serpenyőbe. Hanem az íze... Tovább a cikkre

Bátorítalak

A partvidéki Kína jó néhány városa egy-másfél órás repülőútra van Tajvantól. Tajvan a hivatalos pekingi megnyilatkozások szerint a Kínai Népköztársaság része. Tovább a cikkre

Kína, az imposztor

Ha a felelősség a pekingi nyilatkozatokon múlna, Kína lenne a világgazdaság legfelelősségteljesebb tagja. Ha a washingtoniakon, főképp, ha egy-két szinttel lejjebb megyünk a csúcsvezetéstől, akkor bízvást nevezhetnénk a világgazdaság imposztorának. Tovább a cikkre