Jó helyen kapizsgálnak, akik azt feltételezik: a kijelentés elsősorban belpolitikai célzatú (úgyis visszaforog a dán sajtóba is). "Kétszer gondolják meg, akik az alkotmány ellen akarnak szavazni!" - üzente haza a jobboldali liberális politikus.

Kis dán belpolitikai háttér: a skandináv országban komoly tábora van az euroszkeptikusoknak. Elsősorban nem szélsőjobboldali (és főleg nem szélsőbaloldali) alapon bírálják az Európai Uniót. Az átláthatóságot, a korrupció-mentességet kérik rajta számon, a nemzeti szuverenitás néhány fő jegyéhez (saját védelempolitika, pénznem) való ragaszkodással megfejelve. Jens-Peter Bonde személyében az Európai Parlament euroszkeptikus frakciójának társ-vezetője is dán. A dánok elsőre megbuktatták a maastrichti szerződést, s másodszorra is csak úgy engedték át, hogy több fő pontjában is mentességet kaptak az alkalmazása alól. Később meghiúsították a korona (és a saját jegybank monetáris politikája) leváltását az euróra. Ma is emlékezhetünk a koppenhágai képsorra: a másik (Poul Nyrup) Rasmussen, a mostani kormányfő szociáldemokrata névrokona sír, amikor közlik az eredményt.

Utódja még messze nem tart itt: a dán politikai élet öt meghatározó pártja (a szélsőjobboldali, bevándorló-ellenes Néppárt és a kommunisták nincsenek köztük) a minap megállapodott, hogy támogatják az EU-alkotmány elfogadását. A legfrissebb felmérések szerint a dánok 46 százaléka ma bizonytalan szavazó, míg egyharmaduk támogatja, egyötödük elveti az alkotmányos szerződést.

Van a mostani Rasmussen-nyilatkozatnak egy olyan olvasata, amely igazi európai demokratára vall. Elveti ugyanis a végletesen szánalmas ír forgatókönyvet. Mint ismert, a zöld szigeten másodszorra kellett átpaszírozni a nizzai szerződést. A szó szoros értelmében kellett: semmilyen alternatívája nem volt, hiszen Nizza teremtette meg az új EU-tagok - köztük Magyarország - csatlakozásának jogi alapját. Ha nem megy, hát ne erőltessük, le kell majd vonni a megfelelő következtést! - üzeni most, ha kissé riogatva is a miniszterelnök.

Mondani sem kell: Brüsszelben nemcsak példa, mechanizmus sem igen létezik egy ország kilépésére. Léteznek már informális, mélyen az asztalfiókba dugott vészforgatókönyvek arra az esetre, ha valamely, meg nem nevezett országban (kezdők kedvéért: Nagy-gyal kezdődik és Britanniára végződik) megbukna az alkotmány a népszavazáson. Egyes országokban lehetőség van arra, hogy esetleg leépítsék, alacsonyabb profilra vigyék magukat az unióban. Nem Dániában: már így is elég alacsony profilon vagyunk - mutat rá Rasmussen. Az ördög persze a részletekben bújik meg: a dán kormány még minden bizonnyal szeptemberig kötelezettséget vállal Brüsszelben arra, hogy 2013 utolsó napjáig (!) fizeti a “tagdíjat" az unióba. Kiváncsian várjuk, hogy a dán gazdák önként lemondanának-e adott esetben a közös agrárpolitika révén az országba visszaforgó eurómilliókról (pardon, koronáról...) Hogy a dán régiók veszni hagynának-e a hét évre jutó 725 millió eurót, csak, hogy a szemétbe dobhassák az uniós alkotmányt is.

Ne hagyjunk egy magyar belpolitikai szálat sem elvarratlanul. Van élet az unión kívül! - üzente annak idején Orbán Viktor. Tény: van. Valami ilyesmit mond most Rasmussen is. Ám ő már akkor, amikor országa 32 évet és 80 napot lehúzott az unióban.