Abdullah-terv Abdullah nélkül
Az előkészítő tárgyalásokon ugyanis az arab országok elutasították azt a jordániai javaslatot, mely új alapokra helyezné az arab világ Izraellel való kapcsolatának rendezését. II. Abdullah elvileg a 2002-es bejrúti csúcson elfogadott szaúdi javaslatot módosítaná - ez a megfogalmazás azonban túlságosan óvatos. A bejrúti egyezmény szerint az arab országok nem engednek az Izraellel kötendő béke feltételeként az 1967 előtti határokból, a palesztin menekültek visszatérésének jogából, és abból, hogy Kelet-Jeruzsálem palesztin főváros legyen. Az Izraellel 1994-ben békét kötött Jordánia javaslata azonban nem ragaszkodik "67-hez", a másik két követelésről nem tesz említést, miközben arra szólítja fel az arab államokat, hogy legyenek készek normalizálni kapcsolatukat Izraellel - a Haarec izraeli lap szerint egy átfogó békeegyezmény előtt.
A javaslatot palesztin, libanoni és szíriai oldalról érte a legélesebb támadás - jelentette az al-Dzsazira, bár az egyiptomiak elismerően szóltak a tervről. A palesztin delegáltak szerint a jordániai javaslat olyan, mintha "többet adnánk a tolvajnak, mint amennyit ellopott". Abd al-Kadir Hadzsar, Algéria képviselője közölte: "a normalizáció vonata nem Algírból fog elindulni". Ezt a földbe gyökerezett álláspontot erősíti meg, hogy bár az Izraellel való normalizáció nem is lesz téma a csúcson, ellenben a résztvevők megtárgyalják az elsőként érkező líbiai Moammer el-Kadhafi teljesen irreális "egy állam" javaslatát. E szerint Israteen néven egy közös palesztin-izraeli államot kéne alapítani. II. Abdullah mindezt megelégelve inkább amerikai befektetőkkel találkozik. Hani Mulki jordániai külügyminiszter elmondta: azzal, hogy beszélnek a javaslatról, már elértük célunkat - a csúcstalálkozót ez dominálja, még ha nincs is napirenden.
Az izraeli külügyminiszter, Szilvan Salom üdvözölte a jordániai javaslatot, szerinte ez azt mutatja, hogy a mérsékelt arab országok tesztelik az arab világ tűrőképességét. Egy izraeli tisztségviselő szerint maga a javaslat benyújtása történelmi változást jelent az arab világban. Jordánia egyébként a minap küldött újra nagykövetet Jeruzsálembe (miközben Irakból a hét végén visszahívta diplomatáját).
A libanoni elnök, Émile Lahoud sem lesz ott Algírban - állítása szerint az országában kialakult bizonytalan helyzet miatt, de valószínűleg azért sem, hogy ne kelljen szembenéznie arab kollégáinak bírálataival. Az arab külügyminiszterek szolidaritásukat fejezték ki Szíriával és a libanoni kormánnyal, és elítélik az egyoldalú amerikai szankciókat, de Abdel-Aziz Belhadem algériai külügyminiszter közölte: se Bejrút, se Damaszkusz nem kérte, hogy a csúcstalálkozó foglalkozzon Libanon kérdésével. A nagy hatalmú szaúdi monarchia is távol marad: Abdullah herceg a Líbiával való feszült viszony miatt nem utazik Algériába.
Irak, Szudán, Szomália és a palesztinok ügye van napirenden, ahogy az Arab Liga reformja és egy pánarab parlament létrehozása is. Az arab külügyminiszterek támogatják Egyiptom állandó tagságát az ENSZ Biztonsági Tanácsában, amennyiben megindul a világszervezet reformja. Az országok emellett megerősítik elkötelezettségüket a hazai társadalmi és politikai reformok mellett, ám a jobbára több évtizede hatalmon lévő konzervatív vezetők a konkrétumokról hallgatnak.
Eközben kiderült: több száz palesztin informátorát is kivonja Izrael a Gázai övezetből a terület nyárra tervezett palesztin kézbe adásával párhuzamosan, és gyakorlatilag állampolgárként fogadja be őket - mondták tegnap palesztin biztonsági források. A beszámoló szerint a hadsereg lebontja Dahaniját, azt az őrzött települést, ahol az egykori informátorokat szállásolták el családjaikkal együtt. Izrael tegnap este átadta a ciszjordániai Tul-Karem biztonsági ellenőrzését a palesztin erőknek. Ez a második ciszjordániai város, amelynek ellenőrzését a február 8-i tűzszüneti megállapodás szerint a palesztin biztonsági erők átvehetnék.
A kairói székhelyű Arab Liga mindig is túlságosan megosztott volt ahhoz, hogy érdemben döntsön az arab világ kérdéseiről. A Palesztinával együtt huszonkét tagú szervezet 1945-ben született brit kezdeményezésre - akik a tengelyhatalmak ellen akarták összehangolni az arabokat. Azóta inkább az Izraellel szembeni ellenállás az egyetlen közös nevező. A hidegháború alatt nyugatbarát és szovjetbarát országok rivalizáltak, hagyományos az ellenszenv a monarchiák és az új köztársaságok között, legutóbb pedig az Irak elleni háború támogatása, illetve ellenzése osztotta meg az önkéntes alapú szövetséget. Hiába a 2001-ben kinevezett karizmatikus főtitkár, az egyiptomi Amr Musza, az Arab Liga egyelőre képtelen koordinálni az arab kül-, biztonsági- és gazdaságpolitikát - nem nőtt fel feladatához. Döntései amúgy is csak azokra a tagokra vonatkoznak, akik adott esetben igennel szavaztak. (Z. E.)
