Túl vagyunk az 5. Szociális Világfórumon (Porto Alegre), valamint a 3. Európai Szociális Fórumon (London), s az eddigi mintegy 4 éves folyamatot értékelő megbeszéléseken a szociális fórummozgalmak számtalan pozitívuma mellett egyre több aggasztó jelenséggel, komoly szervezési problémákkal és ideológiai ellentétekkel, sőt szakadásokkal találkozhattunk. A kritikák nagy része jogos, legalábbis ami a szervezési struktúrát, a demokratikus döntéshozatalt, a pártok és kormányzati szereplők részvételét illeti. A Szociális Világfórum Alapelveivel teljesen ellentétes gyakorlat alakult ki: bár hivatalosan nincs „Vezetőség”, nincs hierarchia, de a valóságban mégis van, a fórumok nem döntéshozó helyek és nem hozhatnak mindenkire nézve kötelező határozatokat, mégis az Európai Szociális Fórum Közgyűlések is egyre inkább efelé törekednek. A konszenzus elve egyre gyakrabban sérül, s alkalmazását mindig az adott helyzethez igazítják, nem ritkán taktikázások eszköze. A demokrácia a mozgalomban sem érvényesül maradéktalanul.

A legutóbbi Szociális Világfórumon a nemzetközi szervezőbizottsághoz (értsd: a „Vezetőség”-hez) tartozó, vagy szorosan kötődő személyek – bár hangsúlyozták, hogy nem a Szociális Világfórum nevében lépnek fel - kiáltványt adtak ki, amelyben a globális találkozó számtalan ötletét szintetizálva 12 pontban foglalták össze javaslataikat a mozgalom egésze számára, amelyek megvalósítása révén az állampolgárok kézbe vehetnék saját sorsuk alakítását. A kiáltványban megfogalmazott javaslatok több mint a fele a gazdaságot, míg a többi a nemzetközi intézmények mélyreható demokratizálását, az információhoz való jogot, a katonai bázisok felszámolását, a diszkrimináció elleni fellépést, a környezet védelmét érinti.

Aggasztó, hogy nemcsak a világ- és az európai fórumok szintjein, de a hazai és egyes kelet-európai országokban (pl. Romániában) is fellépnek a szociális fórumok kizárólagos képviseletére, illetve kisajátítására törekvő személyek, akik pontosan nem ismert összetételű és ezért legitimációjukat illetően is kétséges Koordinációs Munkacsoport(ok) („Politbürók”!?) vezetőjeként, vagy szóvivőjeként nyilatkoznak, ill. adnak ki állásfoglalásokat. Megfigyelhető tehát az a tendencia, hogy a fórumok eredeti jellegét, nevezetesen, hogy az csupán egy nyitott tér, amely lehetővé teszi különböző elképzelések, gondolatok demokratikus megvitatását, alternatívák kidolgozását, tapasztalatok cseréjét, illetve hatékony közös akciók kidolgozását a neoliberális, szabadpiaci modellel szemben, egyre inkább kezdik főleg a nyíltan, vagy burkoltan benne részt vevő pártok abba az irányba tolni, hogy a fórumok mint a „civil társadalom testületei” jelenjenek meg. Egyesek azzal érvelnek, hogy nem elég a fórumokat nyílt vitatereknek tekinteni, hanem politikai állásfoglalásokat is szükséges megfogalmazni. Vannak olyanok is, akik a Porto Alegre-i Charta módosítását követelik és a pártok nyílt részvétele mellett vannak, hiszen tudni való, hogy a gyakorlatban ez már a kezdetektől így volt. Mások azzal térnek ki e kérdés elől, hogy a pártok eddig sem jelentettek problémát, egyébként sem kell az Alapelveket szó szerint venni.

A 4. Európai Szociális Fórum első Európai Előkészítő Közgyűlésének előkészítéseképpen január 15-16-án Brüsszelben tanácskozott az Európai Szociális Fórum de facto „Vezetősége”, amely önmagát szemérmesen csak munkacsoportnak titulálja. E tanácskozás két fő kérdésre koncentrált, nevezetesen:

1. Legyen-e az Európai Szociális Fórumnak választott, elszámoltatható vezetősége/titkársága/bizottsága;
2. Milyen szerepet játszanak az Európai Szociális Fórumban az európai hálózatok és kampányok?

Mindkét kérdést illetően megoszlottak a vélemények és a résztvevők nem jutottak konszenzusra. A francia ATTAC kezdettől fogva a mozgalom jobbszárnyán helyezkedik el, miközben a mozgalom baloldalán az erők csak lassan kezdenek összekovácsolódni. Az Európai Szociális Fórum negyedik évében a baloldal mind politikai, mind szervezeti értelemben gyakorlatilag egy helyben topog. A brüsszeli tanácskozás pozitív eredménye, hogy az athéni Európai Előkészítő Közgyűlés elé döntésre javasolta, hogy:

• Az európai hálózatokat és kampányokat helyezzék a középpontba;
• Az Európai Előkészítő Közgyűlések 3 naposak legyenek, az első napon a hálózatok képviselői találkozzanak és kampányok megbeszélésre kerüljön sor, míg a második napon számoljanak be a közgyűlésnek;
• A kétévenként megrendezendő Európai Szociális Fórumok minimum 3 naposak legyenek;
• Tematikus konferenciákra kerüljön sor az Európai Szociális Fórum keretében;
• A következő Európai Szociális Fórumon a hálózatoknak és kampányoknak biztosítsanak helyet.

Az athéni előkészítő közgyűlésre 2005. február 25-27. között került sor, amelyen mintegy 250 fő vett részt, hozzávetőleg a résztvevők fele görög szervezetek képviselőiből állt. Nem vett részt a tanácskozáson a görög baloldal legjelentősebb ereje:a Görög Kommunista Párt, mivel úgy látják, hogy az Európai Szociális Fórum a szociáldemokrácia eszköze, s célja az „antikapitalista mozgalom” kordában tartása. Tekintettel arra, hogy a fórumban részt vevő pártok, ill. álcivil szervezeteik zömében a válságban lévő szociáldemokrácia képviselői, a Görög Kommunista Párt álláspontjának lehet reális alapja.

A Közgyűlés fárasztó, redundáns hozzászólásai az Európai Szociális Fórum jövőjéről, a gyakorlati kérdésekről szombat estig nem hoztak eredményt és szokás szerint egy kb. 30 főből álló „nemzetközi munkacsoport” (értsd a szűk „Vezetőség”) kapott megbízást arra, hogy az utolsó napra végleges formába öntse az előkészítési metodológiát, amely valójában csak kozmetikázása az eddigi fórumok meglehetősen antidemokratikus és ellentmondásos előkészítési folyamatának.

A végleges metodológia rögzíti, hogy a 4. Európai Szociális Fórumra 2006. áprilisában Athénban kerül sor. Levonva a firenzei, a párizsi és a londoni fórumok tapasztalatait szükségesnek érzik a következő európai fórum előkészítési módszereinek, a formátumának és a technikai /logisztikai feltételeknek a javítását. Ennek első lépéseként március 10-től május 10-ig nyitott „konzultációs folyamat” kezdődik a honlapon, levelezőlistán, hálózatokon, tematikus megbeszéléseken keresztül, amelynek keretében két kérdésre várnak választ:

1. Milyen témákat kívánunk (szervezetek, csoportok, hálózatok) megvitatni a következő Európai Szociális Fórumon?
2. Egy másfajta Európa érdekében milyen prioritásokat tartunk szükségesnek?

Az összegyűjtött válaszokat és a konzultáció eredményeit egy nemzetközi munkacsoport (értsd: a „Vezetőség”) a következő előkészítő közgyűlésre (Prága, május 21-22) elé terjeszti. Tulajdonképpen a munkacsoport a fő témakörökre tesz majd javaslatot, amelyek várhatóan a londoni "axisokkal", azaz fő témakörökkel fognak megegyezni, azaz: rasszizmus, háború, szociális Európa, társadalmi igazságosság és a munkavállalók jogai.

A második lépésben – miután a május 21-22-i prágai Európai Előkészítő Közgyűlés jóváhagyta a fő témaköröket – júniusban kezdődik az Európai Szociális Fórum tevékenységét érintő javaslatok összegyűjtése a honlapon keresztül. A szervezeteknek november 30.-ig lehetőségük lesz a saját tevékenységük/témáik beillesztésére a különböző axisokba szemináriumok, műhelyek, konferenciák, kulturális események révén.

A harmadik lépésben, szeptembertől kezdődően minden egyes fő témacsoport esetében munkacsoport alakul, amelynek feladata segíteni a beérkező javaslatok alapján az összevonásokat, a különböző hálózatok összekapcsolását, de mindezeket szigorúan önkéntes alapon, vagyis senki nem köteles a tevékenységét összevonni másokkal, ha egyébként nem akarja. Ez a munka 2006. február végéig tart. A szeptemberi EEK feladata lesz a plenáris tanácskozások és a „kiemelkedő események” meghatározása.