1994-ben valaki leforrázta magát a kávéval egy McDonald's-ben. A bíróság 2,9 millió dollár kártérítést ítélt meg, amit másodfokon 700 000 dollárra mérsékeltek.

Az ilyen esetekre gondolhatott George W. Bush, amikor február elején egy beszédében a "komolytalan pereket" ostorozta, amelyek csak gátolják a gazdasági fejlődést.

A Szenátus februárban el is fogadta a kártérítési törvény módosítását. Az új szabályozás értelmében a nagy, felperesek csoportjai által indított pereket már első fokon is a szövetségi bíróságok tárgyalják. Ezek várhatóan kevésbé éreznek majd együtt a károsultakkal, mint az egyes államok bíróságai.

"Az új szabályozás csökkenti a nagyvállalatok felelősségét " - vélte Harry Reid, a szenátusi ellenzék vezére. De a demokrata szenátorok csaknem fele támogatta a korábban a Képviselőházban is nagy többséggel megszavazott módosítást.

A baloldali Nation a Wal-Mart és a többi nagyvállalat sikereként könyveli el a "fogyasztók és munkások számára katasztrófával felérő" új törvényt.

Az Egyesült Államokban a kártérítési perek összköltsége a hetvenes évek óta meredeken emelkedik. 2003-ban már a nemzeti össztermék 2,2 %-a, 245 milliárd dollár (60 000 milliárd forint) volt.

Egy 1996-ban, még Clinton elnöksége alatt készült jelentés is tarthatatlannak ítélte a kártérítések rendkívül magas költségeit, és mielőbbi reformot szorgalmazott.

"A magas kártérítések súlyos gazdasági következményekkel járnak" - írták a jelentés készítői. - A kártérítések miatt ugyanis magasabb biztosítási díjakat kell fizetni. Ez az infláció gyorsulását okozza, ami viszont a munkanélküliség növekedésével jár. Ráadásul a vállalkozói kedv is könnyen lelohad, és a technológiai újítások is elmaradnak, ha folyton kártérítési perektől kell tartani.

Az Economist kiemeli, hogy a legtöbb kártérítést az orvosiműhiba-perekben ítélik meg. A törvény ugyanis jópár államban minden okozott kár, sőt lelki-fizikai szenvedés kompenzálását írja elő. Bush a kampány során azt ígérte, hogy az orvosi műhibákért megítélhető kártérítés összegét is maximálni fogja, az Economist szerint 250 000 dollárban (60 millió forint).

A tompaine.com képmutatással vádolja azokat, akik plafont akarnak megállapítani. Mert amikor maguk vagy családtagjaik szenvednek kárt, ők is bírósághoz fordulnak, és minél nagyobb kártérítést követelnek.

A fő képmutatónak magát Bush elnököt tartja a "progresszív közösség" honlapjait metazinszerűen feldolgozó Tom Paine. Az elnök ugyanis 1999-ben egy kisebb koccanás után beperelte a másik autó tulajdonosát, egy autókölcsönzőt, mert jogosítvány nélküli vezetőnek adták bérbe a járművet.

"Úgy látszik - írja a Tom Paine -, Bush akkor még tudta, hogy a kártérítési perek arra valók, hogy elrettentsenek a szabályok megszegésétől."