Kínai boltok népe
Ki tudja, meddig?
Mikor a metsző télből belépünk a boltba, cseresznyevirágzás fogad bennünket. Fehérbe öltözött ágak - díszítőelemként, hozzá "eredeti" kínai zene, egy óvodai lánykórus számai mennek magnóról a végtelenségig. Lehet, hogy még Maót köszöntik. Csak valahogy itt maradtak a kazetták.
A kis kínai bolt különleges kereskedelmi övezet. Egy kis kínai gazdasági csoda, egy kis Sanghaj, szárnyalás, fellendülés. Először is az tűnik föl, hogy köszönnek az embernek, majd szelíd erőszakkal kínálgatják a portékát. A főnök asszony - aki lehetne tizennyolc, huszonkettő, de annál több is, igazándiból kortalan, mosolyhercegnő. Ébenfekete, vállig érő hajában az elmaradhatatlan fehér és világoskék elefántcsont virágcsatok.
Választékosabban beszél magyarul, mint az őshonos eladókisasszonyok. A főnök asszony, nevezzük "aranykezű Turandotnak", apró lánykaként, tízegynéhány évvel ezelőtt települt le Magyarországon a nagy bevándorlási láz idején. A szülők valahol a Négy Tigris környékén kezdhették a Józsefvárosban. A rokonság egy másik ága éttermet nyitott a Népszínház utcában, a harmadik meg továbbállt, mert "nem jött be nekik".
"Aranykezű Turandot" boltot nyitott, ahol "minden" kapható, ami kínai. Porcelánelefánttól kezdve legyezőig, de fekete műbőr kabát, sportcipő és csuklyás póló is. "Követjük az európai trendet" - magyarázza egy képzett marketing-szakember hozzáértésével.
Ahogy belépünk a boltba, a lakótelep alsó-alsó középosztályával találkozunk. Gyesen lévő kismamák, friss nyugdíjasok, meglett családapák, akikre olyan könnyen mondják, hogy "Na látszik, ez is a kínaiból öltözködik". Mintha szégyen lenne a spórolás. A lakótelep népe nem finnyás, hó végén a pénztárcáját nézi, s nem azt, hogy melyik márkás boltban lehet vásárolni.
Ide ugrik át az amerikai mosodából "Anita", amikor van egy kis szabadideje, hogy az unokáknak cipőt válasszon. "Kinek telne tizenötezer egy gyerekcipőre?" Itt találkozunk Terkával is, a Jutka presszó törzsvendégével minden fizetésnapon. Imruska a százforintos boltból is itt vesz az asszonynak sálat meg kesztyűt. A lakótelepi kulcsmásoló is törzsvendég, ő színes zoknikat szokott beszerezni. A City Sun Solárium donnái is itt vettek fehér bundadzsekit, az újságos néni pedig rendszeresen itt vásárol be karácsonyra. "Nagy a család, nekünk pont jó, amit itt lehet kapni."
Összefutottunk már itt a körzeti rendelő nővérkéjével, Ildikóval, ő éppen arany fülbevalót nézett magának, de a doktor úrral is, aki télikabátot vett. "Aranykezű Turandot" boltja: agóra, fórum, egy kis mosolysziget, ahol nem lehet nem visszamosolyogni.
"Aranykezű Turandot" boltjában érződik, hogy közeleg a húsvét. Mostanában megnő az egy főre jutó sárga szőrmecsibék és kacsafigurák, meg a plüsselefántok száma a kirakatban.
"Aranykezű Turandot" maga is kezd megszabadulni téli holmijaitól. Egyre inkább olyan, mintha a kínai tornász- vagy a ritmikusgimnasztika-válogatott tagja lenne, és nem komoly üzletvezető. De neki most dolgozni kell: valaki éppen női bebújós cipőt keres. Mi lehet az? Fogalmunk sincs. "Aranykezű Turandot" viszont elindul érte, hátra a raktárba. "Fő a vevő".
