Vagyis hát pontosan azóta, amióta a baloldal van nálunk a kormányrúdnál. Persze, azért akad egy nagy különbség a korábbi és a mostani esetek között: az előző években az anyaországi kormánnyal szembeni "ünnepi füttyöket" nyugodtan be lehetett tudni egy törpe kisebbség érdektelen hangoskodásának. Ezúttal viszont ennél nyilván többről volt szó.

Időközben ugyanis lezajlott Magyarországon egy népszavazás a kettős állampolgárságról. A március 15-i Kárpát-medencei "összfütty" kétségkívül ennek az utóhatása. Ma már elég világosan látszik, hogy e referendumnak végül is súlyosabb és hosszabb távú hatásai lesznek majd, mint ahogy még néhány hete is látszott. Tévedés volna azt hinni, hogy a tüntetők az erdélyi és a szlovákiai ünnepségeken csupán Gyurcsány üzenetét hurrogták le. E füttyök valójában mindazoknak szóltak, akik decemberben nem támogatták a kettős állampolgárság intézményét. Tehát az ország egyik felének.

Az érzelmek nem szűnő hevessége mutatja, hogy e helyzetet a határon túli magyar közösségek zöme a mai napig képtelen feldolgozni; a sérelmi politika változatlanul domináns pozíciót élvez körükben; a dolgok józan átgondolásának egyelőre nem látszik esélye. Szinte fel sem merül a határon túli magyar közegben azoknak a felelőssége, akik hatalmi meggondolásokból felkarolták egy politikai nímand felelőtlen népszavazási kezdeményezését, amiről pedig eleve látni lehetett, hogy meg fogja osztani a nemzetet. Még az sem tűnik fel náluk, hogy az olyan kijelentések, mint amilyet például Schmitt Pál engedett meg magának a Várban, a referendum ügyében mutatott "nemzetáruló kormányzati politikáról", valójában csak a trauma elhúzódására alkalmasak.

A határon túli füttykoncertek egyértelművé teszik, hogy az idei március 15. nyilvánvalóan nem oldotta a magyar-magyar kapcsolatok válságát - márpedig ezzel egy fontos alkalmat szalasztottak el az érintettek. E pillanatban inkább úgy látszik, hogy e látványos incidensek, illetve az újraéledő népszavazási vita hosszabb elhidegülést vetítenek előre - hacsak nem történnek érdemi lépések ennek elhárítására, mégpedig a határ mindkét oldalán. Fokozza a gondokat, hogy a párbeszéd csatornái hiányosak - legalábbis az anyaországban jelenleg kormányon lévő baloldal irányában. Most üt vissza például az a mérsékelt érdeklődés, amit az MSZP és az SZDSZ szinte a rendszerváltás óta tanúsít a határon túli magyar szervezetekkel való együttműködés iránt. Még az sem zavarta őket különösebben, hogy bizonyos közszolgálati médiumok - például a Duna TV - hosszú éveken át, eltorzítva szándékaikat, céljaikat, lényegében ellenük hangolták a határon túli magyar közösségeket.

Mindezen változtatni egyik napról a másikra nyilván nem lehet; de hosszabb távon is csak akkor, ha bizonyos tekintetben egészen a kezdeteknél indul újra párbeszédük a kisebbségekkel. Az adott pillanatban persze ennél sürgetőbb a március 15-i füttyök érdemi feldolgozása. És korántsem csak a magyarországi bal- és jobboldal részéről. Mert hiszen az is látni való, hogy a határon túl is beindultak bizonyos rossz folyamatok a referendum hatására. Amikor az elmúlt hetekben Erdélyben több alkalommal is zsidóztak az anyaországgal kapcsolatban, RMDSZ-politikusok "magyarországi importterméknek" mondták az antiszemita megnyilvánulásokat. Félő, hogy a masszív füttyögéssel, azzal, hogy a másikba kezdik belefojtani a szót egyik-másik erdélyi fórumon, ez az importlista újabb cikkel bővül: a toleranciahiánnyal.