Mialatt Földünk élővilága példátlan kihalási hullámmal néz szembe, valójában azt sem tudjuk pontosan, mely területekre érdemes koncentrálni az erőinket. A legújabb szakmai koncepciók szerint követni kell az úgynevezett "biodiverzitási forró pontokat", azaz ott kell elsősorban beavatkozni, ahol a legtöbb, emberi tevékenység miatt veszélyeztetett bennszülött faj található.

A forró pontokat a növényfajok száma alapján jelölik ki. Az számít forró pontnak, ahol több mint 2500 endemikus - a világon csak ott található - szárazföldi növényfaj van, és az eredeti élőhely legalább 70 százaléka már elveszett.

A kritériumok alapján 25 ilyen terület található a Földön, köztük Madagaszkár, Délnyugat-Ausztrália, a Földközi-tenger vidéke és a Fülöp-szigetek. A legújabb listát két hete publikálták, számos olyan területtel, amely 10 évvel ezelőtt még nem szerepelt a forró pontok között, például Japán és Mexikó fenyőelegyes tölgyesei, az Egyesült Államok délnyugati vidéke, és Melanézia keleti erdei, amelyeknek mára csupán 30 százaléka maradt érintetlen.

A forró pontok a földfelszín 2,3 százalékát teszik ki. Ekkora terület az, amely a Földön élő összes növényfaj felének és a szárazföldi gerincesek mintegy 42 százalékának egyedüli élőhelye.

A legtöbb természetvédelmi szakember egyetért abban, hogy ezekre a területekre kell koncentrálni a védelemre fordítható pénzt és erőforrásokat. Sokan vannak azonban olyanok is, akik vitatják a módszer hatékonyságát. Eric Dinerstein, a WWF amerikai szervezetének kutatója szerint a kisebb ökorégiókat kellene felkutatni, hisz a legtöbb bennszülött faj a szigeteken és hegycsúcsokon található, ezeket pedig könnyebb megvédeni, mint a Kongó- vagy az Amazonas-medencét.

Más kritikusok úgy vélik, hogy a forrópont-elmélet túl nagy jelentőséget tulajdonít a bennszülött fajok számának, ami egyértelműen a trópusi és szubtrópusi területeknek kedvez. Pedig számos figyelemre méltó élőhely van még, például a sarkvidékek, ahol nincs sok faj, az a kevés azonban csak ott található meg. Hasznosabb lenne tehát a fajok száma helyett a bennszülött fajok arányára alapozni a kijelölést.

Nem valószínű, hogy a vita eldől mostanában, de a sokféle megközelítés remélhetőleg inkább növeli, mint csökkenti a természetvédelmi munka hatékonyságát.

Afrika: siralmas helyzetben a természetvédelem

Egyáltalán nem működnek a természetvédelmi programok aranyszabályai - állítja a Duke Egyetem kutatócsoportja.

A 11 országra kiterjedő vizsgálatba 23 kutatót és 13 területi természetvédelmi szakembert vontak be. Kikérdezték őket többek között területük társadalmi problémáiról, a korrupció mértékéről, az orvvadászatról, a természetvédelmi őrök számáról, fizetéséről, valamint az oktatási programok eredményeiről.

A 16 afrikai nemzeti parkot, illetve rezervátumot érintő felmérés siralmas eredményt hozott. Úgy tűnik, a legtöbb esetben teljesen hatástalanok az ismeretterjesztő programok. Hiába buzdítják a helyieket a fenntartható gazdálkodási módokra, és hiába ismertetik meg velük a biológiai sokféleségben rejlő lehetőségeket, ha az embereket az aznapi élelmük megszerzése foglalkoztatja, nem a hosszú távú haszon. A vizsgálat alapján a kutatók kidolgoztak egy szabványt a hatékony természetvédelmi programokra. A fő elemek: az alapos tervezés, a szoros nyomon követés és az adatok gyors feldolgozása.