Az olaszliszkai polgármester attól tartott, hogy miután a fagyos föld éppen március 15-ére engedett fel, a tokaj-hegyaljai község lakossága a Kossuth-ház avatása helyett inkább a szőlőbe megy. Aggodalma azonban alaptalannak bizonyult. Az ünnepségre, a falu múzeumának avatására, ha nem is a község apraja-nagyja, de az idősebb korosztály tagjai kíváncsiak voltak.

A ház, amelyben Kossuth-témájú modern képzőművészeti alkotásokból nyílt állandó tárlat, Kossuth anyai nagyapjának, Wéber András egykori postamesternek volt az otthona. Az épületet tizenöt éve hagyták el utolsó lakói, kiköltözésük után csaknem az enyészeté lett. Az ötlet, hogy a megroggyant falú kis házban modern képzőművészeti alkotásokból kellene Kossuth-kiállítást szervezni, tavaly pattant ki Ézsiás István szobrászművész fejéből. Az alkotó a Művészeti Műhely Kőkapu Alapítvány kurátoraként egy sátoraljaújhelyi emlékkiállítást szervezve fordult meg Olaszliszkán. Akkor azzal az ígérettel távozott, hogy az önkormányzat helyreállítja az épületet, míg ő elkészítteti a kiállítás anyagát.

Jellemző részlet, hogy a hivatalt nem is annyira az épület felújítása és a környék rendezése terhelte meg - amit csak lehetett, a helybeliek elvégeztek -, komoly költségként inkább a vitrinek üvegeinek több százezer forintos árát nevesítette a község vezetője.

A tárlaton bemutatott alkotások végül az utolsó három napon kerültek végső helyükre. Negyvenhat alkotó ötvenegy modern képzőművészeti alkotása érkezett a faluba.

A kíváncsiskodók már az ünnepélyes megnyitó előtt is bemehettek egy kicsit nézelődni. Aligha akadt köztük, akinek nem tetszett a kiállítás egésze, igaz, volt, aki helyenként a szervezők segítségére szorult egy-egy alkotás értelmezésében. "Az mit ábrázol?" - tette fel a szemüvegét egy idős asszony Nemes Ferenc: Nemzeti emlékmű a Bach-korszakból című, a tárlatjegyzékben "festett vas mobilként" meghatározott alkotása előtt. A karikába hajló piros-fehér-zöld rugó a magyar akarat, amelyet egy lánc nem enged kiegyenesedni, szólt a magyarázat, a néni pedig továbbsétált a következő darabhoz.

Olaszliszka március 15-én egy újabb helyi nevezetességgel vált gazdagabbá. A kiállítás megtekintéséhez időpontot kell egyeztetni a polgármesteri hivatalban, az egész napos nyitva tartás egyelőre nem tűnik realitásnak. A község vezetője egyébként is óvatos, ezt jelzi, hogy az udvaron látható fémszobrokat lebetonoztatta. Igaz, a tavaly felállított Kossuth-szobornak sem veszett nyoma, pedig a helyi fémgyűjtők magánál a polgármesternél érdeklődtek az alkotásról: Gyula bácsi, miből van ez, bronzból?

A kiállítás adalék és illúzió "Magyarország szellemi újraegyesítése programjához", egy mai, modern "Kossuth-kép" kialakulásához, szerény próbálkozás a magyar művésztársadalom integrálására - írja Ézsiás István kurátor. - Olyan, a "vidéki" Magyarországra és kulturális turizmusra invitáló állandó kiállítás, mely helyi történeti hitelességű háttérre épül, idegenforgalmi érték, de amely kiállítás 46 modern magyar progresszív képzőművész alkotásaiból épült fel. "Művészetszociológiai" projektünkkel segíteni kívánjuk a kulturális miniszter által meghirdetett azon törekvést, hogy a vidék és a szegényebb réteg is közel kerüljön, hozzájusson a "magaskultúrához" és a kortárs művészethez. A legkülönbözőbb világnézetű és pártállású művészeket mozgósítottuk egy modern magyar társadalom és kultúra építése jegyében közös alkotásra, egy vidéki régió lokális közösségi értékeinek gyarapítására.

A múzeum avatására inkább az idõsebbek voltak kíváncsiak