A listákról és a készülő ügynöktörvényről szóló vita elsősorban nem a pártok között, hanem a pártokon belül zajlik, de tizenöt év után most először van többsége annak az álláspontnak, hogy kerüljön nyilvánosságra minden, ami lehetséges - közölte Fodor Gábor szabad demokrata képviselő a Beszélő című folyóirat vitadélutánján.

"Most van az a kegyelmi pillanat, amikor ez lehetséges" - mondta Fodor, akinek a benyomása szerint a vita kirobbanása óta "hisztérikus hangulat" alakult ki a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, félelemből, hogy kiderülhetnek a nevek. Hangsúlyozta: a Kádár-korszak titkosszolgálatának emberei nem a hazájukat, hanem a pártállamot védték. Nem a magánszférába tartozik, hogy kiről mit jelentettek. "Nem spórolhatjuk meg a múlt megismerését. Ki kell derülnie, hogy a nevek mögött milyen egyéni sorsok vannak, hogy ki az ártatlan, és ki az, akit megzsaroltak" - mondta Fodor.

Parázs vita alakult ki Szikinger István jogász, ügyvéd és Révész Béla tudományos kutató között arról: mennyire működnek jogszerűen a mai titkosszolgálatok? Szikinger szerint semennyire, hiszen az NBH ma is jogellenesen figyel meg egy kisegyházat, és külön jogszabály engedi, hogy a munkatársak adott esetben jogellenesen is ténykedhessenek. A jogász álláspontja szerint a titkos iratokat szükségesség-arányosság próba után lehet csak nyilvánosságra hozni, azaz: "Nem okozhatok nagyobb kárt annál, mint amit el akartam kerülni."

Révész Béla azonban határozottan állította: különbség van a diktatúra és a demokrácia nemzetbiztonsági szolgálata között - bár elismerte, hogy a neveknél és a struktúráknál tagadhatatlan a kontinuitás. Révész elmondása szerint máig sok fontos akta maradt a BM Központi Levéltárában. A kutató bejelentette, hogy Rainer M. János történész hamarosan új honlapot indít, amely "tudományos válasz lesz az eddigi listákra". Lapunknak elmondta: nem a nevekre, hanem a rendszer működésének feltárására helyezik majd a hangsúlyt. Új és érdekes iratok kerülnek hamarosan az internetre az ellenzék 1989-es megfigyelési botrányáról (az ún. Dunagate-ügyről) és a pártállami titkosszolgálatok "demokratikus" átalakulásáról.

"Tudnunk kell, mi az alkotmányos érték, amit védünk. Kérdés, kit akarok erkölcsileg elítélni" - érvelt az "érintettek" listáinak radikális nyilvánosságra hozatala ellen Szikinger István. Ő sem ellenezte a múlt feltárását, de szerinte "szelektív listákból" kiindulva ugyanúgy nem jutunk közelebb a múlthoz, mint ha a második világháború hősi halottjainak névsorából próbálnánk megérteni a háborút. Fodor szerint azonban a neveknek van jelentőségük: Nagy Imre újratemetésén is drámai ereje volt a nevek felsorolásának. A lényeg azonban szerinte is a Kádár-rendszer működési módjának megértése. Fodor figyelemre méltónak találta Gyurcsány Ferenc elszántságát: a miniszterelnök szerinte arra is használja a kérdést, hogy "generációs váltást" segítsen elő az MSZP-n belül.

A vita résztvevői egyetértettek abban, hogy a múlt megismerése jogos igénye a társadalomnak. De azzal sem vitatkozott senki, amit Szikinger István mondott: "Ma is írnak jelentéseket. Részben ugyanazok, akik már akkor is írtak."