Ön kitöltötte az SZDSZ liberális tesztjét, de nem ért el száz százalékot. Miben nem egyezett az álláspontja az SZDSZ-ével?

Több kérdésben nem adtam jó választ, de ezeket hadd tartsam meg magamnak. Százszázalékosan liberális vagyok egyébként.

Mennyire szerencsés egy ilyen kérdőívvel kommunikálni most? A Fidesz készül mindenkihez bekopogni, Gyurcsány Ferenc pedig a felsőoktatásban roadshow-zik. Az SZDSZ honlapján megjelent, egyebek között a melegek jogaival, az eutanáziával és az egyházakkal kapcsolatos kérdőívet viszont még liberálisok is éles kritikával illették.

Nagyon helyes, mert ez azt jelenti, hogy beszélnek és vitatkoznak ezekről a kérdésekről. A két nagy párt egymástól, de különösen a Fidesz az MSZP-től akar elvenni szavazatokat. Ezért a verseny közöttük a baloldali térfélen folyik. Ha akár a szociálpolitikát, a gazdaságpolitikát vagy az egészségpolitikát nézzük, a verseny arról szól, hogy a mindenható állam mindenkinek mindent megígér és természetesen ad. Ebbe a versenybe az SZDSZ kétségtelenül nem szállt be. Számunkra továbbra is a liberális szavazó a fontos. Őket akarjuk még hangsúlyosabban megszólítani, és még inkább aktivizálni. Ami a kérdőívet illeti, ez olyan ügyeket vetett fel, amelyek a liberálisok számára soha nem okoztak problémát, de a politika mégsem akart vagy mert beszélni róluk, mert félt attól, hogy szavazatokat visz el. Mostanáig 75 ezren nézték meg a kérdőívet. Az SZDSZ azonban nem csak kizárólag ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. Leckeszerűen fel tudom sorolni az elmúlt időszak liberális megnyilvánulásait, legyen szó az adócsökkentésről, a versenyképesség javításáról vagy az egészségügy átalakításáról, egészen az ügynökügyek rendezéséig vagy az agrárdemonstrációig.

Gyurcsány, az esélyhozó

Ezek között van több olyan, amelyben nemcsak az ellenzékkel, hanem a koalíciós partner szocialistákkal sem értenek egyet. Adócsökkentésügyben kevésnek tartják az eddig kidolgozott javaslatokat, az egészségügyben pedig nem fogadják el azt az álláspontot, hogy nem kezdenek bele a reformba.

Ezek valóban létező és meglévő különbségek, amelyeket kár eltagadni a nyilvánosság elől. Az SZDSZ markánsabb politizálást sürget és képvisel, és ezt nem is hagyjuk abba csak azért, mert koalícióban vagyunk.

Az SZDSZ nagy szerepet játszott Medgyessy Péter távozásában. Hol tartanának most vele?

A kérdés jelentős okkultizmust feltételez. Gyurcsány Ferenc visszahozta az esélyt a koalíció számára, ennek a tartalommal és cselekvéssel való megtöltése a hátralévő egy év feladata.

Mit tesz ezért az SZDSZ? Az adócsökkentés melletti másik nagy liberális vesszőparipa az egészségügy átalakítása. Nyújtottak-e be már erről bármit az Országgyűlésnek? Van-e kész koncepciójuk?

Van kész koncepciónk, azt tervezzük, hogy ezt többekkel megvitatjuk, és a végén átadjuk a kormányzatnak, mert az egészségügyi kormányzattal is szívesen vitatkozunk róla. Azt tartjuk rendkívül fontosnak, hogy induljon el érdemi párbeszéd. Ez nem szólhat arról, hogy több pénz kell a magyar egészségügybe, mert azt magunktól is tudjuk. Arról kell beszélni, hogy ha több pénzt akar valaki, és egyébként csökkentené a járulékokat, akkor honnan lesz az a több pénz. Be kell vonni a magántőkét, ezt pedig a legcélszerűbb biztosítókon keresztül megtenni. Úgy fogunk járni, mint a sorkötelezettség eltörlésével vagy az adócsökkentéssel, az ügynöküggyel, előbb-utóbb mindenki belátja, hogy igazunk volt.

8-10 százalék a cél

Önök megtették a magukét és várnak?

Ennél most már tovább kell menni. 2006-ban, ha az SZDSZ újra olyan helyzetben lesz, hogy újra tagja lehet a kormánynak, a koalíciókötés egyik nagyon fontos feltétele lesz, hogy a kormánynak legyen világos, számonkérhető programja az egészségügy átalakítására.

A két nagy párt versenyében lát esélyt arra, hogy az adócsökkentéssel együtt meghirdetett SZDSZ-es demagógia- és populizmusstopot komolyan vegyék?

A politika nem hazudhatja mindig azt, hogy rendelkezik a kész megoldásokkal a problémákra. Ha valaki adócsökkentést szeretne, akkor neki azt ígérik be, ha nagyobb támogatást szeretne, akkor azt. A kettő együtt nem megy. Ezért bejelentettük: ha mostantól kezdve bárki adócsökkentésről vagy kiadásnövelésről beszél, mi azt beárazzuk és bemutatjuk a választópolgároknak, hogy mennyibe kerül. Ha valaki ígéreteknek köszönhetően kerül kormányra, akkor két eset lehetséges: vagy nem tartja be az ígéretét, rombolva ezzel a politika hitelét, vagy betartja a teljesíthetetlen ígéretét, és ezzel szétzilálja a gazdaságot. Egyik út sem járható.

Nem rontja a választási esélyeit az, aki nem száll be az ígérgetési versenybe?

Mi eddig sem, ezután sem szeretnénk ebben részt venni.

Nincs is sok képviselőjük.

Ez így van, de bent vagyunk a parlamentben. Azt szeretném, ha az SZDSZ továbbra is tisztességes és megvalósítható javaslatokkal állna az emberek elé. Abban bízom, hogy a józanság előbb-utóbb elnyeri a jutalmát a magyar politikában is. Ennek jeleit már érzékeltem a 2004-es európai parlamenti választáson is, nagyon sok levél igazolta viszsza az SZDSZ higgadt, józan hangját.

Ezt a párton belül is így érzik?

A választások előtt körbe szoktam járni a párt szervezeteit, most is ezt teszem. Úgy érzem, hogy az SZDSZ-en belül nyugalom van, nem sürgeti senki a populizmus és a demagógia felbukkanását, azzal együtt természetesen, hogy sem én, sem a párttagság nem elégedett a jelenlegi öt-hat százalékos támogatottsággal. A választásokra nyolc-tíz százalékos eredmény elérését tűztük célul. Ezt nem úgy akarjuk elérni, hogy szöges ellentétben politizálunk az eddigiekkel, hanem a jelenlegi politikát akarjuk erőteljesebben képviselni. Én alkatilag nem vagyok alkalmas arra, hogy olyat mondjak, amiről nem vagyok meggyőződve. Arra pedig végképp nem, hogy olyat mondjak, aminek az ellenkezőjét is gondolom. Demagóg, populista politikát nem tudok képviselni.

Számíthatunk arra, hogy a választási évben az SZDSZ leszavaz majd olyan népszerű intézkedéseket, amelyeknek nem látja a megfelelő forrását?

Így van, sőt én azt is nagy bajnak tartanám, ha 2006-ra választási költségvetést fogadnánk el, mert a tere egész egyszerűen nincs meg ma a költségvetésben.

Mit akarnak tenni azért, hogy erőteljesebben jelenjen meg a párt mondanivalója? Miért áll egyáltalán öt-hat százalékon a párt?

Az SZDSZ részére a méretéből adódóan egy bizonyos szelet jut a médiából, az a kérdés, hogy ezt mennyire vagyunk képesek jól kihasználni, az üzeneteinket eljuttatva az emberekhez. Ha ezt a médiafelületet a belső vitáinkkal foglaljuk le, amelyek valójában rajtunk kívül senkit nem érdekelnek, akkor ez baj. Azt az üzenetet juttatjuk el, hogy ezek még saját magukkal is elégedetlenek. A küldöttgyűlést követően ezért azt tartom a legfontosabbnak, hogy a párt beálljon egy olyan irányba, ami lehetővé teszi a sikeres választási szereplést. Folytassuk le a nagyon fontos vitákat belül, amikor viszont megszületik a döntés, akkor azt egységesen képviseljük kifelé.

Miért van az, hogy a kihívói eleve feltartott kezekkel indulnak harcba, és nincs önnek igazán alternatívája a pártban?

Dacára annak, hogy mindenféle hangok megjelennek a pártból, a döntéseket mégiscsak közösen hozzuk. Azok, akik most más vélemény megjelenítőjeként tűnnek fel, ezeknek a döntéseknek többnyire támogatói voltak. Ezért igazán alternatíva nem tűnik ki. Az egyik jelölt szerint sokkal pragmatikusabb politikát kell folytatni, a másik szerint viszont sokkal elvibbet. Én meg azt gondolom, hogy az elvi politizálás akkor ér valamit, ha abból a gyakorlatban minél több megvalósítható, míg a pragmatikus fontos, csak elvek nélkül nem ér semmit. A kettő harmóniáját kell megjeleníteni.

A küldöttgyűlés mellett a köztársaságielnök-választással hívhatja fel magára a figyelmet az SZDSZ. Lesz-e önálló jelöltjük?

A jelöléshez ötven képviselő aláírása kell, mi csak húszan vagyunk a parlamentben. Ezért van az, hogy mi azt mondtuk meg, milyen irányban lenne kívánatos keresni a jelöltet. Ahhoz, hogy az államfő valóban képes legyen megjeleníteni a nemzet egységét, olyan jelölt kell, akinek a támogatottsága jóval szélesebb annál, hogy csak a kormánypártok szavazói álljanak mögötte. Emiatt nem akarunk pártpolitikust látni a székben, és fontosnak tartjuk, hogy legyen egyeztetés az ellenzékkel is. Persze naiv nem vagyok, tudom, hogy ma nagyon nehéz politikai konszenzust teremteni valaki mögé, hiszen az ellenzék akkor kompromisszumkész, ha az ő javaslatát fogadja el az ember. Mégsem szabad feladni, hogy találunk olyan embert, aki ezeknek a feltételeknek megfelel. E tekintetben a mérce az SZDSZ számára Göncz Árpád.

Demszkyről később

Például az MSZP-n belül emlegetett Szili Katalin megfelel az SZDSZ kritériumainak?

Nem érdemes nevekről beszélni, de mindenki esetében azt fogjuk vizsgálni, hogy a kritériumainknak megfelel-e a jelölt. Az SZDSZ nem tud jelölni köztársasági elnököt, de nélküle nem lehet megválasztani. Természetesen több olyan személy van, akit a kritériumoknak megfelelőnek és alkalmasnak tartanánk, ezt azonban nem a nyilvánosságon keresztül szándékozunk a partnerekkel közölni.

Összekapcsolják-e a köztársasági elnöki posztot egy koalíciós alkuban a budapesti főpolgármesterséggel?

Tudom, hogy a politikában szokás alkukat kötni, ám én a legfőbb közjogi méltóság pozícióját nem tekintem adásvétel tárgyának, ezért nem.

Maradva Demszky Gábornál: mikor dől el, hogy újra ő száll-e versenybe?

Én szeretném, ha ismét indulna, neki kell majd ebben a kérdésben nyilatkoznia. Ennek az ideje majd az országgyűlési választásokat követően jön el.

Nagy bajnak tartanám, ha 2006-ra választási költségvetést fogadnánk el